Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

VIII. Ezerkilencszázharmincegy

hallgatók énekversenyén a népdalcsoportban Bede Emil teológiai hallgató, a klasszikus csoportban Korodi Ferenc joghallgató végzett az élen.

A helyi egyletek történetében páratlan helyzetről számol be a háromszéki esperesi vizsgálószék 1931-ben Brassóban felvett jegyzőkönyve. Eszerint a Cenk alatti városban az ifjúsági egylet egyébként kifogástalan működését súlyos állapot zavarta meg: a lelkész, Kovács Lajos a kör összejövetelein jó ideje nem vett részt az ifjúság vele szemben tanúsított „agresszív” magatartása miatt, amelyben éppen a kör elnöke mutatott „elitélendő” példát. A lelkész kényszerű távollétében az egyházközséget a kör gyűlésein így Török Mihály segédlelkész képviselte.

Az esperesi vizsgálószék a jegyzőkönyvben megjegyzi, hogy egy egyházközségben levő összes egylet az egyházközség vezetősége, illetve fennhatósága alá tartozik, a fiatalok pedig kötelesek elfogadni és „jó néven venni” a kellő irányítást. A lelkésznek egy ifjúsági egyletben biztosítva van a védnöki tisztség és jog. A vizsgálószék az ellentétek azonnali elnémítását kérte: erről a lelkésznek jelentést kellett tennie. Ha a lelkész jelentése nem nyújtana megnyugtató képet, a vizsgálószék az ifjúsági egylet újraszervezését rendeli el. A vizsgálószéki jegyzőkönyv záradékából azt is megtudjuk, hogy már a vizsgálószéki istentiszteleten a lelkészt 50. születésnapja alkalmából, másvalaki megfogalmazásában „múlandósága 50. évére”5 az egyházközség meleg ünneplésben részesítette, s ennek keretében a megenyhült szívű ifjúsági egylet is átadta „kedves” ajándékát: egy borotvakészüléket.

Ugyanezen esetet teljesen más szemszögből látva meséli el6 a brassói Ifjúsági Kör elnöke, Szabó Sámuel. Véleménye alapján a botrány gyökere a lelkész - összeférhetetlensége, amelynek kifejeződéseként állandó harcban álltak egymással: a lelkész mint az egyházközség érdekeit néző vezető és Szabó mint az ifjúsági körben új eszméket meghonosító „lázadó”.

Eme lázadás megszüntetésének egyik eszköze volt a fenti próbálkozás is, amelynek vádjai Szabó szerint alaptalanok vagy a legjobb jóindulattal is csak eltúlzottak voltak. „Látom, ahogy a konzervativizmusba betokosodott egyházi potentátok továbbra is rendfel-5 Szabó Samu levele Csongvay Lajosnak. 1932. április 4.

6 Uo.

1.37