Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

VIII. Ezerkilencszázharmincegy

aztán újra fokozatosan emelkedett, így a legutóbbi, 1929-30-as tanévben 42 hallgató volt unitárius. Emellett a kereskedelmi, népművészeti és zeneakadémiákon tanuló unitáriusok száma alig közelítette meg a tízet.

Az egyházi főhatóság irántuk való gondoskodása 1926-tól abban is testet öltött, hogy a Kollégiumban számukra is folyamatosan otthont biztosított. Ösztöndíjat azonban csak az Országos Magyar Párt segélyalapjából és más segélyszervezetektől kaptak. Ennek ellenére tanulmányi eredményeik általában kielégítőek voltak. Az egyetem elvégzése után az elhelyezkedés pillanatában a magyar értelmiségieket az állami intézmények és hivatalok általában zárt ajtókkal fogadják. Megmaradt lehetőségeik az egyházak, a magyar intézmények és a szabad pályák, de ezek korántsem tudnak mindenkinek életlehetőséget biztosítani. Megoldásként vagy az állami hivatalokból való egyenlő részesülésért kellene küzdeni, vagy a magyar autonómia kivívásáért - javasolta Mikó. Az írás végül az unitárius egyetemistáknak a Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köre keretében élő önálló szervezkedéseiről és kulturális tevékenységéről számol be.

Történész legyen a talpán, aki eligazodik a Kévekötés indulást követő évfolyamain. Az első, „csonka” évfolyamnak látszólag biztosan 5 száma jelent meg 1929-30-ban, ezt az ötös számot mindenik lap hátoldalán ott találjuk, az ára kapcsán. Ellene szól az Egyházi Képviselő Tanács főtanácsi jelentésének azon részlete,3 amely szerint a vetítőgépes előadások jövedelméből a Kévekötés első évfolyamának 4 számát lehetett kiadni. Az még kevésbé érthető, hogy mi történt a II. évfolyammal, hogy annak csak a konferenciás száma maradt meg, s az is a 4-es jelzéssel, és hogy miért kellett II. évfolyamnak nevezni, amikor lényegében az első zárásakor jelent meg. Az meg aztán végképp összekever mindent, hogy a III. évfolyam első számát 1930 decemberében adták ki, ugyanazon évfolyam második számát meg közel egy évre rá, 1931 augusztusában.

A lap maga csak annyival segít ki e nehéz helyzetből, hogy az 1930. decemberi szám címlapján az addigi „megjelenik havonként” pontosítás „megjelenik időszakonként” értesítéssé pontatlanult. Az olvasó, aki eddig legalább a hónapok következése alapján el tudott képzelni egy bizonyos rendet a megjelenésben, most teljesen magára ma-3 Főtanácsi jegyzőkönyvek, 1930/66.

134