Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
VII. Ezerkilencszázharminc
jelenik meg a lap, mégis kiadtak volna 3 számot a konferencia előtt, s azt éppen II. évfolyamnak nevezték volna. Ami tény, hogy a Kévekötés következő fennmaradt száma már a nagyajtai konferenciára hív 1930. augusztusi keltezéssel. A DFEIKESz Székelykeresztúr köri alszervezete április 6-án szervezte meg első „hangversenyét”, lényegében dalosversenyét vagy kórustalálkozóját a főgimnázium tornatermében, több száz hallgató jelenlétében. A rendezvénynek már a januári Kévekötés nagy reklámot csapott, jellegét eredetileg „dalárda- és csűrdöngölő versenynek” tervezték, az utóbbit az esti bál keretében tartották volna. A zsűri tagjai Jánosi József, Lőrinczy Géza, Nagy Lajos, Péter Ödön és Tóth Vilmos voltak. Részt vettek a magyarandrásfalvi, alsóboldogfalvi, újszékelyi, kissolymosi férfikarok, a csekefalvi ifjúsági férfikar, a szentábrahámi Dávid Ferenc ifjúsági vegyeskar és az újszékelyi Dávid Ferenc ifjúsági vegyeskar, sajnos teljességgel hiányoztak a fejlett énekkultúrájú Nyikó menti egyletek. Az egyes számok közt Tóth Vilmos és Ütő Lajos tartottak előadásokat az énekkarok kialakulásáról, aztán régi székely táncmondókákat idéztek. A verseny úttörő jellegéből néhány fogyatékosság is adódott: a késői meghirdetés után az énekkaroknak túl rövid idejük maradt a begyakorlásra, a bíráló bizottság tagjai nem voltak a legmegfelelőbbek, a bírálat szabályai teljesen hiányoztak. A vándordíját a legjobbnak bizonyult újszékelyi ifjúsági vegyeskar vitte haza. Lőrinczi László elemzése8 szerint a verseny a kezdő hibák ellenére is történelmi jelentőségű volt. Nem elég csak prédikálni az „egységben az erő” és „szövetkezésben az élet” szólamait, a fiatalokat minél többször közvetlen, személyes kapcsolatba kell hozni egymással. Alkalmat kell adni nekik, hogy kérdéseiket közösen megbeszéljék, a játékkal, énekléssel s még a mulatással is együvé tartozásuk tudatát erősítsék. A kórustalálkozó rejtett célja is éppen a fiatalok összebarátkoztatása volt, s ez legalább olyan fontos, mint azt megtudni, hogy melyik dalárda érdemesebb a díjakra. A találkozó fő előkészítője Balázs Ferenc volt, aki mégsem lehetett jelen: ugyanazon a napon iktatták be a mészkői egyházközség lelkészének. Amint azt már a Kévekötés 3. száma is jelezte, a kolozsvári Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet május 9-én az Unitárius Kollégium tornatermében nagy számú közönség előtt emlékünnepélyt szervezett 8 UE, 1930. április. 115
