Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
V. Ezerkilencszázhuszonnyolc - VI. Ezerkilencszázhuszonkilenc
sági adakozás útján létrehozott alapból októberben helyreállítják a rendszerváltáskor lerombolt dévai Dávid Ferenc emléktáblát14. Mikó Imre titkár felolvasta a katolikus és református ifjúság üdvözlő iratát. Ezután Balázs Ferenc több indítványát tárgyalták meg, hiányában elég hiányosan, a cserkészekről, a népfőiskoláról és egy vetített előadássorozatról, mint amelyek mind a népi kultúra felemelését célozzák. A konferencia elvileg elhatározta egy ifjúsági lap beindítását is, kivitelezésével a választmányt bízta meg. A konferencia záró istentiszteletén Benczédi Domokos mészkői lelkész imádkozott, Lőrinczi László kadácsi lelkész prédikált. Vajda Béla elnöki bezárójában köszönetét mondott a helyi szervezőknek és Szent-Iványi Sándornak, hogy az unitárius ifjúságot eddig elvezette. Este „majális” volt, amelyen felléptek S. Nagy László író, novelláival és Székely László15 költő, verseivel. A tánc „kivilágos kivirradtig” tartott. Hétfőn a konferencia résztvevőinek egy népes csoportja még nem indult haza, hanem meglátogatta a küküllődombói egyházközséget, ahol templomi ünnepélyen fellépett a 80 éves helybeli dalárda is. A konferenciáról hazafelé vezető út tulajdonképpen innen indult. Az Unitárius Közlöny szeptemberi száma ismét címlapján közölte a konferenciáról való tudósítást, amely hemzseg a dicsérő, elismerő fordulatoktól: a rendezvény útjelző kopjafa a jövő országútján, azon az úton, amelyre az unitárius ifjúság végre rátalált. A II. ifjúsági konferencia a Székely keresztúron fellobbanó láng után a jövő záloga: a lehiggadás, a tényekkel való számolás konferenciája. A célokat kitűzték, a szervezkedés már megindult, keretek már léteznek, csak dolgozni akaró emberekre van még szükség. „Kevesen vagyunk, mindenkire szükség van, rajtunk csak a hagyományos unitárius összetartás segíthet.”16 Ha ez így lesz, az unitarizmus méltón tűzheti ki mottójául: „Ifjú szívekben élek!” A helyi ifjúsági egyletek élete azokban a hónapokban pezsgőbb volt, mint valaha.17 Az iszlói Dávid Ferenc Ifjúsági Kör „műkedve14 Az emléktáblát az itjúság költségén (aranybetűkre való előfizetésekkel) végül novemberben állították újra, nagy egyházi ünnepség keretében. 15 Később Szabédi (Székely) László, végül csak a Szabédi László nevet használta. 16 UK, 1929/117. 17 UK, 1929/25. 100
