Szent-Iványi Sándor: Jellempróba. Történet egy ifjúsági egylet életéből (Kolozsvár, 1931)
7 Elnök: Majd meglátjuk, bátyám, hogy az én regényem, jobban mondva színdarabom, hogy fog tetszeni? Fülöp: (eltűnődve) Bizony, most látjuk majd meg, volt-e értelme az egésznek? Isten segítsen valamennyiünket. Elnök: Na, most még csak egy perc türelmet kérek s aztán megkezdjük a főpróbát... a nagy, nagy próbát... Parancsoljon addig helyet foglalni. (Leülteti a két öreget a nézőtéren az első sorban. Aztán jobbra el.) A színdarab. II. jelenet. (Majális a Lövöldében.) Elnök: (A függöny előtt kis beszédet mond arról, hogy az itt következő kis színdarab az egylet múltjából mutat be képeket.) Prológus, (pár szót arról, hogy mi volt ez a majális s vissza varázsolni a múltat a jelenbe.) (Két kis Charisnak öltözött gyerek egy nagy, kitárt Naptárt tart ezzel a felirattal: 1900.) (Kis diákok műsort adnak tanáraik vezetése mellett. Az igazgató pár búcsúszóval hazaküldi a gyermekeket. Ennek a jelenetnek diákszavalókkal való ellátása a rendező dolga.) (Mikor ezek elmennek:) Pali: (érettségis diák. Jön.) Hej, fiuk, erre jöjjetek. (Elnök és többen jönnek) Elnök: Fiuk, ez az utolsó mulatság érettségi előtt. Egy pár hét még s aztán megválunk egymástól, megválunk az iskolától. Most mulassunk egyet, de nem menjünk tulságba, bucsuzásul ne hozzunk szégyent sem az iskolára, sem az if júsági egyletre. Pali: Ej, mit, te még itt is erkölcs-csőszködöl ? Ha mulatni akar az ember, akkor ne filozofáljon. Ezt az iskolában is lehet, sőt, sajnos, kell ,de ki hallotta már, hogy mulatni, élni is megtanítják az embert az iskolában? Most meg kell mutatnunk, hogy hiába minden, ha másra is intettek, csak azért is: mulatni is tudunk. Bort ide pincér! (Pincér bort hoz, asztalt és székeket.) Igyunk fiuk, soh‘se halunk meg! (Isznak. Cigányok átvonulnak a színen.) Ácsi! Hová mentek, füstösök?
