Szent-Iványi Sándor: Jellempróba. Történet egy ifjúsági egylet életéből (Kolozsvár, 1931)
4 Pali: Ugyan, hát nem untad meg még ezt a sok szószaporitást? Gyere inkább, töltsük el az időt valami érdekesebbel. Kemény: Dehogy szószaporitás, igazán szép dolgokról olvasott fel Jóska. Vagy talán nem éredkel téged, hogy mi lehet a mi célunk a mai időkben? Pali: Mi lehet a mi célunk? Megmondom én neked, nem kell azért egy hosszú előadást végighallgatni. Megírta már Berzsenyi: „Minden órádnak leszakadt virágát!“ Az egyetlen cél, hogy ne unatkozzunk. Gyere, itt van egy pakli kártya, játszódjunk egy huszonegyet. Aki nyer, elviszi a másikat egy pohár borra. Kemény: Úgy látszik, Pali, nagyon sok pénzed van. Pali: Nekem most nincs egy petákom sem, de itt van az egylet pénze a zsebemben, hát miért pénztáros az ember? Kemény: Csak nem akarod elkölteni az egylet pénzét?... Pali: Csak kölcsön veszem s ha majd vissza kell tenni, kérek a nagybátyámtól. Öreg morózus ember, de azért egy kis szemforgatásnak, könnyezésnek hamar bedűl. Majd azt mondom neki, hogy könyvekre kell a pénz. Hahaha, iszonyú drágák ma a könyvek!! Kemény: Pali, ne vétkezz! Csak nem akarod becsapni szegény öreg nagybátyádat, aztán meg az egylet pénzét sem szabad engedély nélkül kölcsönvenni. Pali: Ej, ne légy olyan erénycsösz. Fiatal vagyok, unom magamat, csak kell valamit csináljak?! Kemény: Én csak azt mondom Pali, bűn az, amit akarsz. Fülöp: (előjön az ajtó mögül, keserűen.) Én is azt mondom, hogy bűn! Hát ilyen legény vagy te, fiú? No, hiszen szép bizonyítványt állítottál ki magadról. Az én öcsém, aki bűnre csábit, sikkaszt, aki elkölti társainak nehezen összegyűjtött pénzecskéjét! Csaló is, aki öreg nagybátyját hamis hazugságokkal zsarolja, ki tudja, már mióta? Szegény Zsuzsi húgom, ha látnád onnan fentről, hogy mivé lett a fiad... IV. jelenet. (Jobbról Elnök és még nehányan jönnek.) Elnök: Jónapot kívánok, bátyám, nagyon örvendek, hogy meglátogattak minket. Éppen jókor jöttek, hogy...
