Szent-Iványi Sándor: Jellempróba. Történet egy ifjúsági egylet életéből (Kolozsvár, 1931)
10 tak az ifjúsági egylet kapui, most már a háborúban elvadult szenvedélyeket kell szelidebb erkölcsre szoktatni. Erre példa ez a jelenet.) (Eljátszák mindazt, ami a Fülöp bácsi távozásáig történt. Cél, hogy ez a kínos jelenet csak e darab próbájául látszék.) Elnök: Pali, ez nem volt helyes, amit tettél. Jöjj és kérj bocsánatot a kör tagjaitól, hogy... Pali: (dúlt arccal félbeszakítja) Megállj! (a szin elejére jön) Nagybátyám, mi itten csalunk. El akarjuk hitetni veled, hogy az a rettenetes jelenet, melyben részed volt, csak egy színdarab próbája. Hát ez nem igaz. Az egészet azért találták ki ezek a jó fiuk, hogy engem megmentsenek a te haragodtól s az én aljas cselekedetem következményeitől. Drága, melegszívű barátok! De nem igy van. Én rossz voltam, aljas szándékkal rá akartam venni még egy másik barátomat is, hogy egyesületünk komoly előadásainak meghallgatása helyett könynyelmü kártyázással, aztán lumpolással töltsük az időt. Még sikkasztani is akartam. Eltékozolni a mások pénzét s azután becsapni tégedet, szegény, hiszékeny nagybátyámat. Nem engedhetem, hogy e kegyes csalás révén az én barátaim letérjenek az őszinteség útjáról. Egyedül én vagyok a bűnös, én akarom a következményeket is viselni. Belátom, igazad lesz, ha megtagadsz. Fülöp: (felmegy a színpadra, hosszan ránéz Palira. Lassan.) Áldom az Istent, fiam, hogy visszaadta a lelkedet nekem. Én mindent tudok, amint hogy mindent tudtam már akkor, amikor idejöttem. A ti elnökötök elmondta nekem, hogy mit akartok. Nem akartak ők csalni, nem akartak ők letérni az őszinteség ösvényéről, csak kipróbálni akarták, vájjon él e még benned a becsület érzése? Elfogadod-e az áldozatot, amit ők éretted hoztak, megengeded-e, hogy — ha a legjobb szándékból is — de hazugsággal bemocskolják Dávid Ferenc nevét, aki az igazságért meg is tudott halni?! Hála az Úristennek, gj űzött benned a becsület. Te vétkeztél fiam, de ezzel a vallomással helyrehoztad vétkedet. Légy hálás barátodnak és ennek az egyletnek, mely mindent megtett teéretted, légy hálás a Mindenható Istennek, aki el nem hagyja azokat, akik benne bíznak és tisztaszivüek. Fiam, én megbocsátok. (Magához öleli Palit, Pali megcsókolja a nagybátyja kezét.)
