A Dávid Ferencz Egylet unitárius konfirmációi emléke (Kolozsvár, 1923)

21

UNITÁRIUS KONFIRMÁCIÓI EMLÉK

Szépet, jót és nemest Tetöled tanulok;

Téged megbecsülni:

A legszentebb dolog.

Szeretlek barátom! Szivem-lelkem fele; Egymásért hevüljön Mindkettőnk kebele. Nagyobb lesz örömöm, Megenyhül a bánat:

Ha tenszivedben is Öröm vagy bú támad.

Szeretlek .. . szeretlek. .. Szeretlek titeket;

S ha jó leszek — akkor Ti is szeressetek!

Imádság.

— Idegen helyen. —

Édes jó Atyám ! Mint a vándor madár az anyai fészektől, én is távol estem az édes szülői háztól. Édes anyám intéseit, tanácsait nem hallom; a megszokott, de kedves hajlék egyszerű kis ablakai reám nem bocsátják az áldott nap aranysugarait. A zöldelö rozmaring levele nekem nem illatoz, a falu harangja engem nem hívogat a templomba. Itt nincsen semmi, a mit magaménak mondhatnék, nincsen senki a ki engemet magáénak mondana. Árva vagyok, pedig vannak jó szülőim, idegen vagyok, pedig van édes otthonom. De hát az