Felolvasások a Dávid Ferencz Egyletben. A Dávid Ferencz Egylet Udvarhelyköri F. E. közgyűlésén H.-Oklándon 1906. június 14-én - A Dávid Ferencz Egylet udvarhelyköri fiókjának kiadványai 2. (Kolozsvár, 1906)
18 — nem forog fenn). Sokszor lehet hallani ezen összejövetelekről vélekedéseket, melyekben kifejezést nyer azoknak az erkölcsökre s különösen az ifjúság erkölcsére való káros hatása. Sokszor lehet hallani a vélekedést : bár csak azok ne volnának, hej csak azokat el lehetne törülni! Igen ám ! ... ha el lehetne. De sokkal inkább hozzá vannak nőve azok a nép életéhez, viszonyaihoz, mintsem azok eltörlésére gondolni is lehetne komolyan. Aztán minek is ? kérdem én. A vadfát vagy növényt okvetlen el kell pusztítani, a miért vad ? Váljon nem szebb feladat az mikor azt a vadfát, virágot vagy növényt a mely erdőn-mezőn, minden emberi hozzájárulás nélkül, csupán a természet öserejénél fogva, az anya föld jószívűségéből él tenyész és virágzik : a mikor — mondom — egy ilyen vad fát vagy növényt nemesítünk ; gondozással arra kényszerítünk, hogy az ne csak éljen, hanem a mi hasznunkra éljen ; ízletes, édes, nemes gyümölcsöket teremjen ?!.... Egy ilyen nemes feladatot kívánnék én is teljesíttetni a nők által a fonókák megnemesítésével. Hiszen szép, szép és..............nemes............fa mondhatják erre ismét............csak hogy..............hogy és miként ? No de már erre a — ki tudja hányadik — „hogyan“-ra csakugyan nem felelek“ meg vagy legalább is nem hosszasabban. Én az eszmét fölvetettem, a többit mélyen tisztelt nőink tapintatára, finom érzékére és — mindenek fölött — lelkesedésére bízom. Hiszen — tekintve a helyet és alkalmat — úgy is csak eképpen felelhetnék: Hogyan ? . . . . Hát okkal-móddal, tapintattal. Kígyói okossággal és galambszelidséggel. Nem ajtóstól menve a házba, hanem óvatosan, nesztelenül, inkább a kíváncsiság látszatával. Inkább játszva, mint komolykodó fontoskodással. És főként buzgósággal, ügyszeretettel és lelkesedéssel. És még egy-két dolgot! Nem tagadom, sőt különösen is elismerem Raffaj Irma, írónőnk ellenvetésének igazságát; vagyis azon gátló körülményeket, a melyek a vidéki nők jelzett irányiján való működésének útjában fölmerülnek; (cselédmizeriák s hasonló prózai akadályok alakjában jelentkeznek). Ezek — kétségtelen — sok helyen, mondhatni általánosan s mind nagyobb mértékben tapasztalható szomorú tények. Forrásukat is meg merném nevezni a szocializmus (természetesen a hibásan értelmezett szocziálismus) terjedésében. De az is tény, hogy a nők tervezett munkájának éppen ezen, most akadályozó okok lassankinti legyőzése is egyik főczélja és lletőleg a népszellem helyes szabályozása által fő iránya.
