Felolvasások a Dávid Ferencz Egyletben. A Dávid Ferencz Egylet Udvarhelyköri F. E. közgyűlésén H.-Oklándon 1906. június 14-én - A Dávid Ferencz Egylet udvarhelyköri fiókjának kiadványai 2. (Kolozsvár, 1906)

16 —

lelkesedni a szépért s nemesért, mint a no ?! ... . (Már pedig csak egy lépés, hogy e felbuzdulás értékesíttessék is.)

Már magában e gyűléseken való megjelenés is tehát, — ha más eredménnyel a nőkre s általuk a vallásos életre nem járna — megteremheti a felbuzdulást, a közművelődés terjesztése nagy és nemes munkája iránti érdekeltséget.

De nem lehet és nem akarom kicsinyelni azt a hatást sem, a melyet a nők e gyűléseken való szereplésükkel — s ennek itt, e körben ezidáig még egyetlen formájával — a szavalatokkal elérnek. Nem egy székely atyámfiától hallottam egy-egy gyűlésünk után — lelkesült nyilatkozatot a szavalatok egyikéről másikáról, ami kétségtelenné tette előttem, hogy azok hatással voltak reá, szívét érintették. (A mi különben nem is csoda, hiszen a költészet remek alkotásait talán senki sincsen inkább hivatva fölmutatni, mint mély érzésével a nő, a kinek előadásában a költészet a zenével egyesül.)

Én azonban részemről a nők szereplésének körét gyűléseinkben is tovább szerelném kiterjeszteni, t. i. a J'elolvasások '.erére. (E tekintetben már említett nóapostolaink példát is adtak). És aztán kétségtelen az, hogy vannak kérdések, a melyeket — részint mert azok épen a nőkre vonatkoznak, részint mert azokhoz a nőnek határozottan finomabb érzékére van szükség — a nők vannak hivatva megoldani. (Ilyen kérdés —- teszem fői — a leányok nevelésének kérdése, a melyet, hogy milyen hivatottsággal tudnak a nők kezelni, példa reá a „Nők Világának“ már említett számában éppen e tárgyról — s éppen egy, e körbe tartozó, nőtől megjelent tartalmas czikk.)

Azonban még ez sem a fő, igazi tere és módja a nők valláserkölcsi életi szereplésének.

Ez inkább a kert, a mező, a hol a lelkesedés színes, illatos virágaiból — mint szorgalmas méhek — a mézet összegyüjthetik. A feldolgozásnak, a cselekvésnek, hatásnak, befolyásnak valódi tere kinek-kinek a maga kissebb társadalmi köre. A hely, a hová sorsa, — akár egy önálló hivatáskor betöltésére, akár élettársa oldalára — rendelte. Értem itl a községeket, egyházközségeket.

(Mondanom is fölösleges talán, hogy ezeknek vallás-erkölcsi életére vezető nőinknek is be kell folyniok; sőt hogy ami szempontunkból — éppen ez a hely az, hol a nőnek — egy eddig talán kevéssé számbavett — alkalma nyílik úgy tehetségének kifejtésére, mint a férfinak támogatására. Hiszen egy község vagy egyházközség vezetésére hivatott papnak, tanítónak, jegyzőnek — a templomon, iskolán, szóval: hivatalos működésének színhelyén kívül — a dolog természeténél fogva — inkább a férfiakra van módjában hatma. Ha már most a nőkre is hatni akarunk, a mint hogy hatnunk kell, ha őket is mint számottevő tényezőket tekintjük a val