Felolvasások a Dávid Ferencz Egyletben. A Dávid Ferencz Egylet Udvarhelyköri F. E. közgyűlésén H.-Oklándon 1906. június 14-én - A Dávid Ferencz Egylet udvarhelyköri fiókjának kiadványai 2. (Kolozsvár, 1906)
— 14 — bicziója — csaknem kizárólagosan — az u. n. jó gazdasszonyság. A nőknek komolyabb önnművelését nemcsak hogy nem tartja szükségesnek, de az u. n. tudóskodó nőket határozottan el is ítéli. Igaz, hogy ez a rész legtöbb esetben — több régi, szép erénynek — s ezek között is a legszebbeknek — mint a háziasságnak vallásos érzésnek — letéteményesse is egyszersmind; mindamellett azonban — ma már álláspontja egyoldalúnak monható.) A másik felfogás már a haladók útján van. De az ezen úton járóknál sem az a hiba korántsem, hogy tán túlsókat merítenének a művelődés forrásaiból; hogy tán igen elfoglalnák magukat könyvekkel, az önképzés eszközeivel. Ellenkezőleg: a félműveltség útján állanak meg; a félműveltség, ferde, hiányos gondolkozását, felfogásait sajátítják el; A haladó, — vagy — közkeletű kifejezéssel — modern kornak inkább csak hibás vélekedéseit félszeg kinövéseit viszik át életmódjukba; (divat szerint szólnak, élnek, cselekesznek) hibásan Ítélkeznek, vélekednek sok dologról s ezek között nem egyszer magáról a vallásról, vallásosságról, vallásos kötelességekről is. (Mondjak-e példát ? Istennek hála: nem valami általánosan uralkodó szomorú jelenségről akarok beszámolni. De viszont azt sem hallgathatom el, hogy fordulnak elő esetek, a mikor olyan helyeken látjuk a vallásosságot s ennek egyik lényeges nyilvánulását — a templom gyakorlását — elhanyagolva nőink részéről, a melyek — a mi falusi viszonyaink szerint irányadó helyeknek tekintetnek, például vétetnek. És miért ? Merem állítani: legtöbbnyire a félműveltség divatizálásából; nevezetesen azon divatos felfogásból, miszerint a templomra s az ott szerezhető ismeretekre inkább csak a tudatlanoknak, kevés műveltségüeknek van szükségük. Helyes-e ez a felfogás ? nem vitatom, ámbár e kérdéshez nagyon sok szó férne. Hogy egyebet ne is említsek — ide talál Eötvösnek e vélekedése is : „éppen kitűnő embereknek szükséges a vallás leginkább, mert ők érezik igazán emberi elménknek szűk korlátáit“ (Br. Eötvös J. „Gondolatok“.) De — ismétlem — e felfogás helyességét nem vitatom. Mert még ha csakugyan helyes lenne is az: az eljárás maga akkor sem lenne menthető. Vagy nem ejtheti-e méltán gondolkodóba azt az egyszerű — de légtöbbször igen józan és természetes — gondolkodású közembert, a midőn olyanok által látja elhanyagolva a vallásosság említett ágát, a kiknek hozzátartozója annak szükségét, szépségét hétről-hétre — sőt napról-napra — is hirdeti ? ! Kétszeresen hiba pedig ez a nők részéről, mert a mint igen helyesen van megjegyezve a Nők Világa múlt évi 1 számában —éppen egjr, ezen körbeli nő — Kissné Lipthay Matild által: „Legvisszataszitóbb egy nőben, ha a vallás hiányát vesszük észre benne.“
