Felolvasások a Dávid Ferencz Egyletben. A Dávid Ferencz Egylet Udvarhelyköri F. E. közgyűlésén H.-Oklándon 1906. június 14-én - A Dávid Ferencz Egylet udvarhelyköri fiókjának kiadványai 2. (Kolozsvár, 1906)
7 Távolról sem gondolok én arra, hogy a magyar nemzet elzárhatja magát más nemzetektől. Magam példájával igazolhatom, hogy az idegen népek és nemzetek megismerése, tanulmányozása,, barátsága megérdemel minden fáradtságot minden költséget. Én a vándormadarak példáját megszivlelésre méltónak tartom s azt mondom : igaza van a fecskének, hogy midőn a téli munkátlanság ideje következik, nem furakodik be, mint a veréb, az asztagba, a házfedélbe, vagy a szénaboglyába s nem élősködik azon, a mit mások télre gyűjtöttek, hanem elmegyen oda, a hol saját emberségéből megélhet s midőn a munka és az ének ideje közeledik, fölfrissült erővel visszatér ide, kitatarozza fészkét s a családfönntartás nagy és fárasztó munkáját hajnalhasadástól késő estig végezi, a legnagyobb kitartással és a legjobb kedvvel. A mig emberek leszünk mindaddig nem engedhetjük el a családalapitás jogait s nem tagadhatjuk meg a gyermeknevelés kötelességeit. Én nem tartok a párisi nőkkel, a kik az anyaság örömei ellen tiltakoznak s ha gyermekök születik a táplálását és fölnevelését másra bízzák, mert még csak látni sem kivárják az alkalmatlan csöppséget. Én ezt az érzületet olyan utolsó lépcsőnek tartom a női szervezetben, a mely után a törzsök kipusztulása következik. Nemcsak a családalapitás és föntartás, hanem a családi jelleg védése is természetes jog és kötelesség. Ki hibáztatná azt a családfőt, a kinek fia külföldi nőt vesz feleségül, ha nem hajolna meg e lelkes külföldi azon kívánsága előtt, hogy az unokákat neveljék az anya szokásai szerint, az ő nemzeti érzületében s az egész család legyen, teszem föl németté, vagy angollá, mivel a német és az angol nemzet sokkal erősebb, mint a magyar. Az iparvédelem jogosultságáról legyen szabad egy hasonlattal élnem. A barackfát a hamuféreg nagy tömeggel szokta ellepni. A kertészek észrevették, hogy a hangyák az ilyen fákat seregesen megszállják s világért nem bántották volna a szorgalmas látogatókat (nevezzük vigéceknek), mert azt vették észre, hogy a hamuférgeknek neki állanak s csípik, marják, tehát meg akarják ölni. Ám de rájöttek, hogy a férgek nem apadnak, ellenben a fa ága egy pár hét alatt elsorvad, mert a férgekből a hangyák minden nap kiszívták a nedvet, a mit azok a fából szívtak magukba s ezen a mellékuton a hangyák pompásan éltek, ellenben a fa ága s egy pár év alatt egész törzse, kipusztult. Hát ki mondja, hogy a kertésznek nem szabad megvédolmezni a termőfáját ezek ellen a hamis rablók ellen. Bizony
