A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1904-1905 (Budapest, 1905)
III. Felolvasó ülés
42 szeretete szülte — talán hogy együttesen tegyenek bizonyságot a jövő számára készült kijelentésről. Körülbelül ezzel el is mondtam röviden, a mit én e thémáró! mondani tudok, ismét őszinte bizalommal viseltetve keresztényszivü hallgatóink iránt, kik ha esetleg nincsenek is a mi unitárius fejtegetéseinkkel és eszméinkkel egy állásponton, de azért mindenkor testvéries érzéssel jönnek a mi szabadelvű templomunkba! Csak még arra térek röviden vissza, hogy daczára Tolstoj és az unitárizmus eszméje közötti óriási hasonlatnak, bármennyit kutattam is utána, sehol még csak nyomát sem találtam annak a felfedezésnek, hogy Tolstojt valaha irányunk befolyásolta volna, vagy csak tudomást is szerzett volna az unitárizmus régi és keserves küzdelméről !! De jól van ez igy; mert hatalmas, valóban isteni eredetről tanúskodó erőssége ennek a közös eszmének az a tény, hogy a mig ezt a féltve őrzött nagy gondolatot egy kis egyház óriási viszontagságok és küzdelmek között nemcsak megtartotta, hanem időről-időre folyton tökéletesíti, addig ugyanezt az eszmét valahol a messze távolban, egyetlen hatalmas agyvelő és szív, mint keserves, de dicső kutatásának produktumát, ugyanoly küzdelmek között önerejéből ápolja és fejleszti; viszont gyönyörű az a gondolat nekünk unitáriusoknak, hogy a mely merész elvet egy független, bátor reformátori jellem büszkén vág ki a világ előtt, egyes-egyedül magára véve érte a felelősséget, ugyanazt az elvet, ugyanazzal a bátorsággal és merészséggel — a felekezeti keret daczára — ki meri mondani a mi kis egyházunk!! És e két munkának, a közös tulajdonságok folytán, a sorsuk is nagyon egyforma: az egyik oldalról a nagy közönség bizalmatlansága, a legjobb esetben közönye — a másik részről csak néhány jó barát és ezeknek fanatikus szeretete . . . E közös tulajdonság és közös sors hozta lelkembe is össze e két rokonmunkát, hogy együttesen ismertetve azokat, egyúttal egy régi, legyőzhetetlen vágyamat is teljesítsem és templomban, orgona zúgása mellett, imádságnak hangjai után, dicsőíthessem őt — a nagy egyháztagadót! Perczelné Kozma Flóra.
