A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1904-1905 (Budapest, 1905)
III. Felolvasó ülés
Felolvasó ülés. (1905. január 14.) 1. Orgona-ábránd ...................................... ... Krausz G. 2. Ima..................................................................................Józan, esperes 3. Marchesi: „Fohász“...............................................Bleuer Andorin 4. „A nép lelke“............................................................Benedek Elek, iró 5. Haydn : „Ária“............................................................Bleuer Andorin 6. „Tolstoj és a szabadelvű egyházak“..................Percze/né Kozma Flóra alelnök 7. Orgona-ábránd ........................................................Krausz G. A nép lelke A nép lelke, a nép lelkének megnyilatkozása egy végtelennek tetsző nagy birodalom, a melyre igazán illik a büszke mondás: itt a nap sohasem száll le. Ennek a birodalomnak ezer meg ezer gazdag tartománya van s a ki egy tartományba belép, alig tud kijutni egy másik tartományba, lelkét, szemét úgy lefogják ez egy tartomány kincsei. Arra, hogy nem az egész birodalmat, de annak csak egy tartományát is gondosan bejárjuk, nem egy nap, nem egy esztendő, de egy egész élet sem elegendő. Mert a nép lelke kincset termel ott is, a hol a felületes néző szeme csak sivár homokot lát. Még a házépítésben is megszólal a nép költői lelke: fészekrakás ez, hol a durva sárt megaranyozza a családalapítás költői gondolata. Maga a családalapítás egy szép tartomány. Az eljegyzés, a lakodalom, a gyermek keresztelése, dajkálása, a dajkadanák, a gyermek játékai — nem egy szépséges szép tartomány-e ez? És az élet a faluban, az erdőn, a mezőn. És maga a halál, a temetés, a sirató, a temetőkert. A nép egész élete a bölcsőtől a sírig. Bizony mondom, egy élet sem elég arra, hogy ezt a rengeteg birodalmat bejárjuk. És ezek még csak azok a tartományok, melyek a néplélek megnyilatkozásának költői vonásait tárják elénk. A vég-
