A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1904-1905 (Budapest, 1905)

I. Felolvasó ülés

Leküzdi

Egy szempillantás alatt,

És egyenesen a napba halad . . .

És ez bukása, súlyos végzete,

Mit Ikárus el nem kerülhete.

De ránk maradt, a késő unokákra, Dicső neve, az égő fáklya. •

Kitör szent lángja sírok álmiból :

Rémes lidérczként már nem bujdokol A süppedő temetők rejtekén:

Ott tündököl az égnek peremén!

Bűvös sugára uj világba von,

Hol minden ember testvér és rokon.

— De tart vita, tart azóta,

Nem változott egy árva iota:

Ma is csak a Betű akarja,

Hogy szende arcát eltakarja Testvériségnek angyala.

*

* *

Testvériség: Isten országa!

Oh, jöjj el hozzánk valahára.

Mutasd meg fényes arczodat.

Meglásd: hozsánna, üdv, öröm fogad . Jelenj meg a dúló csatákon,

A forradalmi barrikádon,

Mely szent neved harsogja fennen,

S a merre arczod fátyla lebben: Emberjogot nyer a rabszolgahad,

És megváltója Te lész magad.

Jelenj meg, oh, nagy eszmék óriása! Jelen, múlt, és jövő varázsa A te lényedben egybeforr.

Megittasul a léha kor Láttára dicső termetednek, Örömkönyidből mártírok teremnek, Derítve lassan jobb kor hajnalát . . . Jövel! Jövel!

Az Urnák napja oly közel Ajtónk előtt