A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1904-1905 (Budapest, 1905)
I. Felolvasó ülés
8 munkájának jogalapja s biztositéka omlik össze. A Kálvin szigorú logikus feje nem tudta még azt, a mit Luther nagy szive már megérzett, hogy a keresztyénség alapjában oly vallásos világnézet, a mely a legkülönfélébb tanfelfogásokat nemcsak hogy megtűri, de sőt egyenesen feltételezi — az egyéniségi elv alapján. Hiszen a Krisztusról szóló tanfelfogások, vélemények különbözőségei, mint értelmi reflexiók, még éppen nem zárják ki a szív hitében vele való egységet. Nem tudta, hogy a protestantizmus, benső valója szerint, nem a merev forma, hanem az élet egyháza. Hogy az egyoldalúan hangoztatott tanformával együtt jár az önczélu egyház mint instituczió, ez pedig Leviathanként absorbeálja a lelkeket. Hogy a hol élet van, ott mozgás is van, e mozgás pedig maga az organikus fejlődés. Hogy az élet vallása a legkülönfélébb tanformákat fogja a fejlődés folyamán, a különböző korok szükségleteinek megfelelően megteremteni, csak azért, hogy minden korhoz a maga nyelvén, a maga szempontjából tudjon hozzáférni; s viszont, hogy csak a holt vallások merevedtek meg véglegesen bizonyos változhatlan tanformákba. Luther e tekintetben is meglepő szabadelvtiséggel nyilatkozik. Elve, hogy a protestantizmus létjogát elvesztette azon perczben, a mint a szabad kutatás, az egyéni szabad meggyőződés szabad kinyilvánításának jogát megtagadja. Annyira megy, hogy még a szektákat is inkább eltűrné, sőt — hogy úgy mondjuk, egyenesen megkívánja őket, csakhogy ama szabadság éppen az evangéliomi igazság érdekében teljes épségében érvényre emelkedhessék. „Nem akarok én Huss Jánosból semmiféle szentet, sem martirt csinálni — írja a német nemességhez intézett, fenséges röpirata XXIV. részében, — csak azt akarom mondani, lett legyen bár ő még oly gonosz eretnek, mégis jogtalanul és Isten ellenére égették meg őt . . . Az eretneket iratokkal s nem tűzzel kell megczáfolni, mint a hogy a régi atyák tették. Ha oly nagy mesterség volna máglyával győzni meg az eretneket, akkor a hóhérok volnának a földnek legtudósabb theologiai doktorai; nem kellene többé tanulnunk, hanem a ki erőszakkal legyőzi a másikat, az meg is égetheti . . .“ „Csak a pápa kíván minden szabad vélemény elnyomásával, minden szellemi harcz kizárásával uralkodni, mondja egy más helyen (Eine Lection oder Predigt wider die Rottengeister, 1525J. Ellenkezőleg e szellemi harcznak fenn kell maradnia, mert hogy az egyház ily harcz nélkül kormányozható volna, az lehetetlen .. Az meg, hogy szekták támadnak, éppen helyes s igy is kell ennek lenni, különben nem is tudnám, hogy harczban kell állanom s
