A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

VI. Felolvasó ülés

71

csak az az igazi tudós, a ki a jelen alkalmat fel tudja használni, a múlt eredményeit leszűri és jó reménységgel van eltelve a jövö iránt. Ez az ő mottója, ez az ő leczkóje, a melyet mindenkinek harsány hangon fülébe zúg : „A külvilág semmi, az ember minden előtt! Bennünk van a legfőbb törvény, mégse tudjuk, miként kering a nedv a fa kérge alatt. Bennünk szunynyad a tökéletes Ész. A mi kötelességünk tudni mindent és merni mindent.“ Mintha csak Aranyt hailanók : „Gondolj merészet és nagyot és tedd rá lelkedet.“

Ha továbbra is az öreg Európa múzsáira hallgatnak, legfölebb félénk utánzók és kontárok lehetnek az ő Íróik. Ezt pedig minden lehető módon meg kell akadályozni. Az csak még se járja, hogy egy egész népnek ne legyen magasabb eszmélete s mindent az önző érdekek hajhászása vagy a jól megérdemelt nyugalom- és kényelemszeretet kössön le. Ebben a fülledt, fojtó levegőben élni többé nem szabad és nem lehet. Volnának ifjaink — mondja — kiknek kebelét csak úgy dagasztja a vágy, mint az egészséges hegyi levegő; fejük felett ép úgy ragyognak az ég csillagai. De amikor belátják, hogy az ő szép és igaz ábrándjaikkal mily bántó ellentétben áll itt alant minden, de különösen az üzleti élet — megundorodnak, életkedvüket elvesztik s robotolnak ők is a mindennapiság széles országutján vagy önként lemondanak az életről. A kóros állapotot a mily eleven színekkel festi, ép oly hatásos gyógyszert ajánl erre a járványszerüen fellépő bajra. És az orvosság? Mondhatom, ez az orvosság olyan, hogy azt akár a reczepttel együtt be lehet venni. A reczejd a következő : „Az egyes ember bízzék rendületlenül a saját ösztöneiben, a maga jobb természetében és állja meg helyét, úgy, a mint egy férfiúhoz (ma már szerencsére nőhöz is) illik s az egész világot magához hódíthatja. Csak türelem. Körülöttünk vannak segítőtársak gyanánt a jók és igazak szellemei. Vigaszt nyújt nekünk az öröklét ragyogó perspektívája. Feladatunk : a folytonos munkásság, eszméink és vezérelveink felszínre hozatala és terjesztése, a világ megváltása (conversion). E végett járjon ki-ki a maga lábán. Dolgozzék serényen. És ne restelje kimondani a saját meggyőződését.“ Minden törekvése oda irányul, hogy a nemzet-test, melynek ő is tagja, ilyen isteni leiektől ihletett buzgó emberekből álljon s hogy az egészet ily felemelő és boldogitó hit kapcsolja egybe.

Miközben ezeket a nemes idealizmus által sugallt sorokat olvassuk, eszünkbe jut, hogy minő más áramlat kopogtat a mi