A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

VI. Felolvasó ülés

69

kaiban, melyek jórészint értekezésekből és felolvasásokból állanak, egy eredeti teremtő lélek súgarai tükröződnek vissza. Mint minden eredeti iró, úgy ő is mindenre, a mihez fog, a saját határozott egyéniségének bélyegét nyomja rá. És ez a jellemvonása leginkább kidomborodik ott, a hol az emberi szellem képviselőivel, a művelődéstörténet nagy alakjaival foglalkozik s oly képet nyújt róluk, mely nemcsak megvilágitásában és árnyékolásában új és eredeti, hanem egyúttal igazságában és megindító erejében, minden komoly jellemrajznak mintául szolgálhat.

Amint ő Platót, a bölcsészt, Swedenborgot, a mystikust, Montaigne-t, a skeptikust, Shakespeare-t. a költőt, Napóleont, a Világ emberét és Goethét, az irót, a maguk sajátos nyelvén és szellemében ismerteti, szerettem volna én is Emersont hasonló módon megrajzolni; odaállítani őt is a „Representative Men“ 7. nagy alakja gyanánt: Emerson, vagy a, szabadgondolkodó. Csak az fedezheti fel a valódi nagyság titkát, csak az adhat róluk ily közvetlen felvilágosítást, aki a lelki nagyságnak hozzájuk hasonló magaslatára emelkedett. És ezt Emersontól senki el nem vitathatja. Ugyanazt a becses .szolgálatot teljesítette Emerson is az ö hazája és az egész emberiség iránt, mint azok a tündöklő csillagok, melyeknek tiszta fénysugarát, nemcsak világitó, de egyszersmind melegítő erejét is, a mester biztos művészetével adja vissza. Amerika a nagy méretek hazája. Az ő felfogásában és szemléletében, kifejezésmódjában és az események kidomboritásában, nincs semmi kicsinyes és felületes. Nem barátja a falusi elragadtatásnak, mely derüre-borura mindent dicsőit és magasztal. Nem is fordul meg szélkakas módjára, hogy minden gáncsra feleljen, vagy minden vádat elhallgattasson. Nyugodt méltósággal kezeli ecsetjét. És bár figyelme a legapróbb részletekre is kiterjed, ez soha sincs az egész kép rovására. Mert egy nyílt és öntudatos lélek összhangja tölti be kiterjedt eszmevilágát, a hol minden, de minden, egy kitűzött czélnak szolgálatában áll, engedelmeskedik az ő akaratának.

Tömérdek adat áll rendelkezésére. Csak keveset és jót olvasott s azt is nem annyira a maga képzése vagy szórakoztatása végett, hanem inkább azért, hogy hallgatóinak és olvasóinak minél változatosabb lelki táplálékot kínálhasson. S aztán menynyit merített önnön magából! Mennyire átdolgozott mindent lelkének műhelyében! Azt mondja a valódi művészről, hogy annak talapzata a föld kereksége. És mi őt e tekintetben valódi művésznek ismerjük el. Önmagából merit. Tudja jói, hogy „a mások-