A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

V. Felolvasó ülés

60

Erre oktatták a kicsinyeket már ötezer évvel ezelőtt.

Mindezt és még egyebeket abból a számtalan, ma már sok százezerre gyarapodott agyagtáblá.cskábó! mentjük, a melyeket Babilónia egykor virágzó városainak a romjai alatt találtak és a melyek ma Európa és Amerika nagyobb múzeumaiban vannak összegyűjtve.

Az Euphrates vidékének története a kulturális szempontból fontos helyek egész sorát emliti rneg. Eridu, a mai Abu- Sahrein, volt a Éa-tisztelet székhelye ; Ur, Ábrahám hazája gyanánt ismeretes (Móz. I. k., XI. fej. 28); Lahas, a sumirok Sir-hur-la városának egykori jelentőségére már csak Tellő romjai emlékeztetnek, a melyek a Satt-el-Hai folyó keleti partján húzódnak tova. E helyen a franczia Ernest de Sarzec a múlt század hetvenes éveinek végén és nyolczvnnas éveinek elején óriási nehézségek daczára is négyszer inditott nagyobb ásatásokat. Fáradozásait a legnagyobb siker koronázta. Egészen uj világ tárult fel előttünk, a melynek története egész a Kr. előtti IV. évezredbe nyúlik vissza és megismerkedtünk a sumirok ősrégi és mégis nagyon fejlett művelődésével. Sarzec ásatásainak eredményei ma a párisi Louvre főékességei közé tartoznak. Ősrégi és történeti szempontból rendkivül fontos Larsa is, a Szentirás EUasar-ja (Móz. I. k., XIV., 1) továbbá Urukh, a bibliai Ereh és végre Sippar, a bibliai Sepharvájim. Mindezekből a városokból ma már rom- és törmelékhalmoknál nem maradt fönn egyéb. Valóra vált a próféta igéje (Jerémiás LI., 37., 58-, 64.): „És Babilon lészen egymásra omlott kőrakás, sárkányoknak lakhelye . . . Babilonnak széles kőfala bizonynyal eltöretik és az ő magas kapui tűzzel megégettéinek .. . így merül el Babilon és meg nem menekedik a nyomorúságtól, melyet én reáhozok, akármint fáradjanak !“

Babilóniánál még korábban vált testvérállama, Asszíria, egyenlővé a földdel. A hol az ókorban annyira hires Ninive város és benne Istár istennő temploma állott, ma Kujundsik és Nebbi- Junusz romhalmai emelkednek, Mosullal szemben. E romok legnagyobb része — hála annak a tudományos törekvésnek, a mely nevezetesen a múlt század közepén évényesült Franczia-és Angolországban — ma már föl van tárva és az ásatások olyan rengeteg hasznot hajtottak a filológia-történeti kutatás különböző ágainak, a mely a tudományok történetében majdnem páratlan. Azok közül a férfiak közül, a kik olyan dicsőségesen vettek részt az egykori Ninive romjainak föltárásában és a kiknek