A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)
III. Felolvasó ülés
kimagasló szózatot: „A mit nem akarsz, hogy te veled tegyenek, te se tedd azt másokkal“,— e nagy elvet, melyet Jézus annyira hangsúlyozott s mely magában foglalja az egész modern humanizmust, — tudjuk, hogy már Hillel is hirdette. Jézus imája a „Miatyánk“ szintén feltalálható csaknem mondatrólmondatra a Jézus előtti zsinagógái imádságokban. — Az újszövetség egyes tanai, sőt még a hegyi prédikáczió is feltalálhatok a későbbi rabbiknál, kik aligha mentettek az uj-szövetségből. Általán, a vallás minden szigora mellett is, határozott kifejezést nyer a zsidóságban a szabadsági nagy elv, szigorúan megtartani mindent, a mi a meggyőződéssel egyezik és ellenkező esetben eltérni még a mozaikus szabálytól is. De nem czélom itt e pillanatban a zsidó szellem világhistóriai jelentőségét fejtegetnem. Nem is vagyok reá illetékes. De ama kívánságomat ismételten lelkesen hangoztatom : Vajha immár a 20-ik században lehullna szemeinkről az előítéletek fátyola, hogy az igazság világánál saját szemeinkkel ismerhessük meg szövetségeseinket és testvéreinket az Urban ! E mozgalom már meg is indult. S ép a mi tisztelendő urunk jelentéséből láttam, hogy az Amsterdamban ülésezett nemzetközi vallásos kongresszuson Montét genfi tudós felsorolva a judaizmus, mohamedánizmus és kereszténység rokonvonásait, úgy találta, hogy az Egyistenség alapján ezeknek "egyetemes vallási egyesülése kívánatos. Mi is, mint az Egyistenség hívei, e nézetben vagyunk és szivünkből kívánjuk a szellemi közösséget az oly liberális elemekkel, melyeknek ólén oly széles látkörü, mély tudományu főpapok állnak, mint a mi mélyen tisztelt vendégünk is. Legyen ő bátor harczosa hitfelekezetei közt ez eszmének. Közeledjünk a vallás rokonérzelmeivel egymáshoz s adja Isten : hogy jöjjön el ez országban is az az idő, hogy ne a felekezetiségben, hanem az igaz vallásosságban, a szellemi és erkölcsi egységben keressük a lelki erőt ! És most ürítsük poharainkat Nagyvárad nagynevű főpapjára, a mi szeretett és mélyen tisztelt vendégünkre, kérve Istent) hogy adjon neki áldásteljes, hosszú, boldog és munkában sikeres életet. — Éljen !.. . Ü. M.
