A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

II. Felolvasó ülés

Röpülj az Urnák tiszta kék egébe,

S a trón előtt megállva boldogan,

Add vissza néki szent ajándokát,

Hadd, szórja szét ezer világokon:

„Koldus — király legyen 0 szent fia,

Az ur's a szolga egy testvér, barát —

Zsidó — görög mind egy az Ő nevében,

Mint egy Atyának édes gyermeke;

S a földön — égen egy örök parancs,

Egy üdv — hit — törvény, egy: — a Szeretet — Ezt hirdető Nazáret bölcse is,

Az igaz ember, egykoron. Jutalma Mi lön ? — Kereszt és töviskorona.

Ezt hirdetőm én jó és rósz időben,

Az uj szövetség uj apostola.

S mi lön jutalmam ? Börtön, börtön ... Ah! Ti győztetek a hóditó felett. De Hanyatló napja egykor újra. kél,

Es régi fényben újra tündökölve Bejárja népek oczeánjait.

Ti győztetek a boszu fegyverével,

Erőtlen aggón erőt vettetek,

Elő halottként eltemettetek,

Dobátok ninkább izzó máglyatüzbe,

Bogy Déva—Genf a lángban egyesülve Dicsérje fennen a nagy Alkotót:

Az Eszme él s örökre élni fog.

Józan Miklós.