A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 3. évkönyve 1903-1904 (Budapest, 1904)

I. Felolvasó ülés

16

De hát nem ugyanez történt-e nagy elődeivel, a többi prófétákkal is?

Ott van Illés. Isten küldte a megtévedt, engedetlen néphez és megjövendölte, hogy az Isten bűneik miatt elfordul tőlük, bezárja az égnek csatornáit és eső nem esik három esztendőn és hat hónapon át s lesz éhség a földön. És úgy is lön. S ráadásul a prófétát is elvesztették.

Illés próféta ott hagyta őket és elment idegen földre a pogányokhoz, a hol szivesen fogadták. Betért a sareptai szegény özvegy asszonyhoz s ennek házára szállt Istennek áldása. Lisztje és olaja sohasem fogyott el s holt fia is visszanyerte az életet.

Vagy ott van Elizeus. Ez a próféta is saját népét akarta boldogítani és ime, az ő működésének hasznát is idegen nép látta. Sok bélpoklos volt Izraelben, de ezek közül egy sem tisztult volt meg, hanem csak a Syriából való Naamán, mert ő örömest hallgatott a próféta szavára és hitt beszédében.

Hogy volna hát kedves ő, a próféták prófétája Nazaretben népe között, hazájában. Bizony, az ő útja is idegenekhez visz, innét.

S a következmények nyomban igazolták állitását.

Alig végezte be beszédét, a nemzeti önérzetben vérig sértődött nép, élén az Írástudókkal, haragra gerjedt s zúgva-búgva, helyeikről felugrálva, vak dühében mind Jézusra támadt és szidva, átkozva kiűzte őt a zsinagógából, ki a városból is s mint kiközösített hitehagyottat, a hegy tetejéről, melyen városuk épült volt, le akarta taszítani a mélységbe.

De az Isten őrködött felette. Ki felett a Sátánnak nem volt hatalma, Isten Fia felett a nazaretbelieknek sem.

Jézus, mint az evangyelista mondja, közöttük általment és eltávozott onnét.

S hazát veszítve, idegenben más hazát keresett.

Hazája lön a nagyvilág, az egész hivő emberiség, az Isten országa. S e hazában, ez országban, a mely örökkön-örökké megmarad, melynek határa, vége nincs, melynek mi is polgárai vagyunk : Ő lett a király és Ur, a hit fejedelme.

Áldassék szent neve!

Dr. Másznyik Endre.