A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
Évi rendes közgyűlés
82 vallásfejlődés külömböző fokain, mint bármely nép, — egyszóval, ha a tudománynak sikerül megdöntenie az isteni kinyilatkoztatásról szóló régi tant, érezzük, hogy ekkor a vallási nézetek oly radikális átalakuláson fognak keresztül menni, melyet méltán tekinthetünk egy uj rejormácziónak. Mert — vélekedésem szerint — az uj reformácziót többé nem egyes theologusok elvont hitelvi théziseitől várhatják a népek, hanem csakis a tudomány fejlődésétől. Harnack Adolf, hírneves berlini protestáns theologiai tanár is ez alapon vette már czáfolás alá a német császárnak, a vallási kinyilatkoztatásról és Krisztus istenségéről hirdetett nézeteit. Mi unitáriusok csak lelki örömmel észlelhetjük, hogy a legújabb vallásos reform-mozgalmak s a tudomány sikerei, mennyire előtérbe kezdik helyezni a mi szabadelvű hitelvi felfogásainkat. S lehetetlen, hogy a vallási mozgalmak közepette, lelkünk önkéntelenül a mély megihletődés és csodálat érzelmeivel meg ne emlékezzék ama hatalmas reformátort lángelméről, mely a közép századok szellemi viharaiból tört elő, mint kigyult villám. Lehetetlen, hogy e megdicsőült martyrunk szent emléke előtt, kinek nevét egyletünk is viseli, hálás kegyelettel meg ne hajoljunk. Szavai, az évszázadok távlatán keresztül, még tisztábban csendülnek fel sziveinkben s eszméi nemcsak kiállták a lefolyt idők kritikai erejét, de azok a legújabb kor reformtörekvéseinek is vezérlő csillagaivá kezdenek válni. Ez örök fényességű, hatalmas lángszellemről szálljon el emlékezetünk a múlt századnak egy nagy emberére is, ki habár születésére nézve nem volt a miénk, de lélekben, eszményi törekvéseiben és mélyen gondolkodó elméjének megnyilatkozásában mégis a miénk. Emerson Ralph Waldo e férfiú, ki 1803-ban született Bostonban s meghalt 1882-ben. Születésnapjának századik évfordulóját e hóban ünnepli meg Amerika. O úgyis, mint Unitárius lelkész, úgyis, mint moralista iró, méltó mesteréhez, a nagy Channinghez, s méltó az összes miveit világ kegyeletes megemlékezésére. Mint bölcsész, ő volt az újvilágban megalapitója a transzcendentálizmusnak. Szivemből üdvözölve Egyletünk tagjait, a közgyűlést van szerencsém megnyitni. 2. Titkár bemutatja jelentését, melyből a közgyűlés örömmel veszi tudomásul az egylet által elért anyagi és erkölcsi sikert: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Egyletünknek 1902—903. évi működéséről a következőkben van szerencsém megtenni titkári jelentésemet:
