A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)

V. Felolvasó ülés

53

Két ilyen szegényes zugiskola meglátogatása után egy szegény munkaképtelen özvegyasszonyhoz mentünk, kinek azt az örömhírt vittük, hogy tehetséges fia, ki — a Miss Emily költségén nevelkedett egy jó iskolában, — szépen halad a tanulásban, müveit, derék pap lesz belőle, vagy ha erre nem érezne hivatást, úgy kereskedő vagy tudós, erre nézve Miss Sharpe semmi kényszert nem gyakorolt. Hogy a jó híreken kívül mást is hagytunk ott, a szegény asszony kezébe csúsztatva, azt csak annak hálálkodásából sejtettem.

Ezután még arra szánt néhány órát az akkor 65 éves, de fáradhatatlan, fürge öreg nő, hogy magyar vendégének megmutasson, magyarázzon egy részecskét a British Museum vagy a Nemzeti Képtár tömérdek kincséből. Máskor a Towert vagy a cityt néztük meg, majd hajón utazva megmutogatta a Themze partjait, de úgy ezen, mint pl. a f ldalatti vasúton mindig a III. osztályon mentünk, Miss Sharpe oktalan pazarlásnak tartván ott utazni, a hol előkelő, gazdag emberek. Gondolom, az igy megtakarított filléreket is szegényeinek szánta.

Délután gyöngéden gondoskodott róla, hogy én a barátságosan lobogó kandalló mellett kipihenjem a délelőtt fáradtságait. Őt azonban nem láttam pihenni ; levelezését végezte, jegyzeteket csinált vallástani oktatásaihoz, vagy ismét eltűnt egy időre, gallérja alatt az ismert táskával, meghagyva gondosan, hogy ha itthon nem volna addig, Rebeka azért rendes időben behozza a teát és én hiányt ne szenvedjek semmiben. — Hogy hány szegény iskolának vigasztaló jótevője, hogy hány szegény özvegyasszonynak könnyíti meg az élet terhét látogatásaival, hogy különböző iskolákban hány szegény gyermekért fizeti a tanítás diját, gondoskodva ruhájáról, könyveiről is, mindezt soha sem sikerült megtudnom; de azt éreztem, hogy ha mindenki, kinek vagyona megengedné, csak 10-edrész annyit tenne nélkülöző embertársaiért, úgy London külvárosai nem volnának annyi nyomor és ezzel járó erkölcsi sülyedés tanyái, mint most.

Mélyen tisztelt Hallgatóság! Bocsássanak meg, hogy úgy visszaéltem türelmükkel s belátom (kissé) hosszasan beszéltem. De mentségemül szolgáljon, hogy kettős czélt akartam elérni. Az egyik, hogy ismertté tegyem Önök előtt a Channing House iskolát, leányaink londoni kedves otthonát, melyből nem szabadna soha hiányoznia a magyar tanulónak s melyhez hasonló intézetünk vajha nekünk is lehetne valamikor, vallásunk szolgálatára és nagy könnyebbségére a nagyobb városoktól gyakran messze