A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)
III. Felolvasó ülés
:íi minden szabadon gondolkozó vallásos lélek számára, ki lelkében, szivében vallja a mi egyszerű liberális hitünket és csak ősi magyar typusáról tesz tanúbizonyságot egyházunk akkor, midőn templomunk, egyletünk vendégszeretően nyitva áll minden felekezet, minden nemzet fiai számára! Egyletünknek is minden törekvése, minden működése oda irányul, hogy templomunkban minden liberális színvonalon álló, mysticzizmustól ment vallásos eszmét, bármily íelekezethez és nemzethez tartozó egyén bátran hirdethessen! Mert jól tudjuk és érezzük, hogy e törekvésünkkel bizonyítjuk be legjobban, hogy mint a teljes szabadság és felvilágosodottság előharczosai mi nem csak magyarok, hanem valóban unitáriusok is vagyunk és egyházunk, egyletünk, eszméink minden tekintetben megfelelnek a kor szellemének és kívánalmainak. Mert valamint az ősprotestantizmus hatalma és imponáló ereje tagadhatatlanul a következetes szilárd és hájhatatlan megállapodás, ugyanúgy szolgál az unitárizmus erősségéül a folytonos fejlődés, folytonos haladási Hogy miként a szabad levegőben élő, lánczától megszabadult madár is arra használja fel szabadságát, hogy minél merészebben minél magasabbra, folyton fölebb és fölebb szálljon, ugyanúgy emelkedjék az unitárizmus is fokról-fokra fölebb, az »Isten országa« felé.
