A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)

III. Felolvasó ülés

28

és azonnal felfoghassa — az unitárizmust ellenben, a természetből fakadó, szinte kézzelfoghatóan egyszerű hit lévén, még a gyermek is minden fejtörés nélkül azonnal acceptálhatja. Ennélfogva mig a protestáns irodalom bármilyen érdekes és értékes legyen is, de komplikatióinál és kiszabott dogmatikai irányánál fogva, kizárólag protestánsok, még pedig szakszerűen képzett protestánsok által érthető és élvezhető csak — a modern unitárius irodalomnak szerintem nagy előnyül szolgál az a körülmény, hogy semmiféle hitczikkeket, bonyolódott kérdéseket nem tartalmazva, nem hirdetve, tulajdonképen mintha nem is egy felekezet, egy vallás emberei — hanem faj- és valláskülönbség nélkül az egész világ számára Íratott volna!

A protestáns ember az üdvözülés főkellékeül a „hit“-et állítja s miután a protestáns theologiai nagy tanulmányt igényel, tehát ezen irányban vár a hívőre nehéz feladat — az unitárius ember ellenben vallásának tanítása folytán az életre és cselekedetre fektetve a fősulyt, viszont e tekintetben sulyosodik reá a felelősségi

A protestantizmus aprólékos külsőségekben is különbözni kíván a katholiczismustól — mig az unitárizmus megelégszik azzal, ha szellemileg emeikedhetik minél magasabban föléje. A többek között a protestáns ember tüntetőén H keresztyén “-nek mondja Krisztus követőjét — az unitárizmus ebben az egyben nem reformál 1

A protestantizmus tehát külső formájánál, megállapított hitczikkeinél fogva az az erős épület, mely bár nagy szellemű megalapítói által, sokkal szabadabb levegőben és egy magasabb lépcsőfokon lett építve, mint a katholiczizmus, de rendithetlen megállapodásánál fogva, szilárd áthatolhatatlan bástyáitól körülvéve a maga nemében épen olyan impozáns és hatalmas vár, mint amaz — az unitárizmus ellenben csak egy végtelen lépcsözet, melyen folyton fölebb és fölebb lehet jutni.

A fundamentum egy, mert hogy egyszer már én is a bibliával szóljak: „más fundamentumot senki nem vethet azonkívül, amely egyszer vettetett — mely a Jézus KrisztusCsakhogy mig az egyiknek fundamentuma a dogma mozdulatlan Krisztusa, mely azt a nagy hatalmat képviselő merevséget eredményezi — addig a másik csak arra az igazságkereső, őszinte, előre és főijeié törekvő szellemre építette házát, melynek legnagyobb képviselője szintén Jézus Krisztus volt!

De bár én még ma sem tudom megérteni, hogy ez a fundamentum miért ne lehetne legalább is épen oly szilárd és „po-