A budapesti Dávid Ferenc-Egylet 2. évkönyve 1902-1903 (Budapest, 1903)

II. Felolvasó ülés

16

A XVII. és XVIII. század hosszú folyama alatt mit sem javult az unitárizmus helyzete. A vallásos üldözések, a keserű politikai viszonyok, a jogtalanságok sora, a felállított czenzura egyaránt bénitólag hatottak az irodalom fejlődésére. Megcsappan a szellemi munkások száma, kedve és bátorsága, szinte érezzük a visszaesést. Jobbára az egyes kéziratok őrizték meg a szellem termékeit. Pedig sem a munkás kéz, sem a kor tudományos színvonalán álló elme nem hiányzott; magok a külföldi egyetemek egész sereg ifjút bocsátanak kebelökből haza.

Ilyen viszonyok közt igen természetesen a XVII. század íróinak jobbjai nem gondolhattak elsősorban egyébre, mint a hit kérdéseinek meggyőző tisztázására s az egyház védelmére. Csanádi Pál kolozsvári tanár, kora ünnepelt tudósa a legkiválóbb alak; két müvével az ellenkező hitüek féktelen dühét zúdította fejére, sőt nyilvános vitatkozásra is kényszeritették. Mellette szuperintendenseink közül Thoroczkai Máté, Almási Gergely Mihály, Szentiványi Markos Dániel, Koncz Boldizsár és Rádeczky Bálint fejtettek ki sikeres tevékenységet. Mig lelkészeink közül alig egy-kettő (Baumgart Bálint, Stegmann Joakim) vállalkozik erre a föladatra, addig tanáraink körében élénkebb mozgalom keletkezik, különösen két kiváló tudóst említhetünk meg, kik az orvosi tudományt irodalmilag is művelték: Dimjén Pál igazgatót és a sokoldalú Géléi Arkosi Benedeket, több philosophiai mü és a XVII. század egyetlen imádságos könyvének szerzőjét. Dalnoki Mihály, Szaniszló István, Szentiványi Bartók János theologiai munkái is említést érdemelnek.

A XVIII. század theologiai irodalma evvel szemben valóban az elárvultság képét mutatja. Egyházi Íróink a múlt idők unitáriusait idézik fel inkább, hogy kortársaik kitartást, erélyt nyerjenek példáikból. A század első évét a XVII. század vallásos küzdelmeinek végső hangjaként felhangzó Széplaki Petrichevich Horváth lóerencznek, a jogtudósnak hitfelei védelmére irt munkája nyitja meg. (Apologia fratrum unitariorum,) A theologiai irodalom innen kezdve, a Gazdagh György papjelölt kísérletét és Ágh István széleskörű munkásságát nem számítva, egyetlen egy, valóban tudományos munkát mutathat fel. Ez a mü alapos tudásával akarja a század mulasztását pótolni. Szentábrahámi Lombárd Mihály püspök, egyháza ujjáteremtője, hiífelekezete hittanát örökítette meg benne (Summa universae Theol. .Christ, stb.). Ez a bölcs férfiú egész életét, múnkássága egész körét kizáróan egyházának szentelte. Ez adott ösztönt több kötetre terjedő egyház