A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)

I. Megnyitó közgyűlés

7

reá hitelveiket s ethikai világnézetüket a nagy állami s népfaji szervezetekre.

Innen van, hogy a vallás, a társadalmak és államok legkezdetlegesebb állapotától fogva, le egész napjainkig, erős hatalmi tényező maradt. A régi korban a törzsfőnökök, fejedelmek, császárok, — egyszersmind főpapok, kiknek tulvilági erőt tulajdonítottak. Confucius és tanítványainak eszméi szerint: a birodalom valódi és egyedüli ura — az ég, a mely képviselőjéül választ a kit tetszik és átruházza erre a népek feletti hatalmat. Ezért Chinában ma is a császár egyszersmind — főpap. Az orosz czár is feje egyházának. Általában az absolut rendszerek, le napjainkig, az uralkodók isteni eredetét és inspiráczióját vitatják.

A vallás teremtette meg a morált is, mely lehetővé tette a szülői szeretet kifejlődését, a család alapítását, a jogok fejlődését s a törvény tiszteletét.

De midőn a vallás, az emberiség állami és társadalmi intézményeiben, mint hatalmas összetartó és konzerváló elem lép föl, — egyszersmind, mint lényünkből folyó szellemi őserő, mint az eszmény utáni vágy örökkön élő és mozgó ösztöne, egyszersmind ő, a vallás hozta létre és irányította az emberiség legnagyobb, legfenségesebb és legmesszekihatóbb egyetemleges szellemi mozgalmait is. Az egész földgömbünket átható eszmék küzdelmeinek ő volt az indító oka. Ő érette és az ő erejébe vetett hittel vivattak meg e nagy szellemi harczok. Elég rámutatnunk Ázsiára, hol az ó-perzsa Brahmanizmus, Budhizmus és Izlam-féle nagy vallásos mozgalmak lefolytak. Óriási szellemi harczokat és hitküzdelmeket élt át az emberiség, mig a polytheismussal szemben, érvényre tudta emelni a monotheismust, — mig a sok istenből egy lett, s mig megszületett a kereszténység, mely az igazság és szeretet hitelveinek alapján, uj eszméket, uj szellemvilágot derített a földre és egészen uj alapokra fekteté az emberiség czivilizáczióját!

De az emberiség nagy szellemi mozgalmai itt sem állnak meg. A keresztény társadalom a 4-dik}század végével és az 5-ik századnak kezdetén »Egyházzá« alakulva, ez intézmény, melynek kormányzata szintén több változáson megyen át, mig a monarchiái formát felveszi, újabb vallásos forradalmaknak lesz az okozója. A czentralizált egyházi kormányzat, a jog és erőszak nevében hatalmába ejtve az emberi gondolatot, érzelmet és lelkiismeretet, — zsarnokságra és kényuralomra vezetett. Ez szülte meg a XVI-ik század ama nagy vallásos forradalmát, melyet közönségesen reformácziónak hívunk, s melyet Guizot az európai czivilizáczióról irt