A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)
VI. Felolvasó ülés
58 Mohammed foglalkozására nézve kereskedő volt. Mint kereskedő bejárta az akkori keleti világot, nemcsak Arábiát, de Perzsiát is, leginkább pedig Syriát, hol keresztényekkel s zsidókkal találkozott. Ez utóbbiaknak könyveit ismerte, ha nem is olvasás után, de hallotta azokat elbeszélni. Ezen szent könyvekből kapta — úgymond — az ihletet. Persze nem mondhatta, hogy ő a vallást ezek után szerkesztette, hanem azt mondotta, az égből jött a szent sugallat. No, de legyen igy, vagy amúgy, az most nem tartozik hozzánk. A mohammedán vallásról nálunk igen sokféle nézet terjedt el. A fanatizmus, de leginkább a tudatlanság sokszor oly színben tüntette ki e vallást, mely épen nem kedvezett neki, pedig az ■ iszlám, mint minden egy Istent hivő vallás, csak jót akarhat. Czélja az erkölcsök megnemesitése, a társadalmi életben rendet akar teremteni és leginkább a teremtésnek a Teremtőhöz való viszonyát akarja magyarázni. Az »iszlám« szó átengedést, odaadást s az Isten akaratában való megnyugvást jelent. Az iszlám fő könyve a Korán, mely annyit jelent, mint »olvasmány«, épugy mint nálunk a biblia szó, mely könyvet jelent. A koránt Mohammed szerint, Gábriel angyal hozta le az égből. E kijelentés jó lehet azoknak, kik szeretik a titokzatosat, de ezen egyház kebelében, hol a tiszta vallás uralkodik, meg kell mondanom, hogy ő maga csinálta azt. Igen szép, ékesszóló nyelven irta meg könyvét, mely még ma is ritka mü a maga nemében. E könyv feloszlik szurákra, fejezetekre. Az egyes fejezetek nem valami összetartok. Beszél a vallásról, erkölcsökről, beszél az ihletségről és egyes imákról. A Koránt mindeddig nem volt szabad kinyomtatni, csak írni. A könyvet általában szentnek tartják s annyira mennek, hogy azt a papírdarabot, melyre valami Írva van, nem dobják el, hanem elteszik. Volt rá eset, hogy oly bazárokba, hol papirt és Íróeszközöket árultak, szent mosás nélkül be nem mehetett senki. De most már azt kérdeznék: min alapszik az iszlám ? Alapszik: 1. az imádságon, 2. az alamizsnán s 3. a zarándokláson. Az imádságot napjában 5-ször végzik, még pedig napkeletkor, felkelés után, dél idején, napnyugváskor s lefekvés előtt.
