A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)

V. Felolvasó ülés

Ot)

kedből és minden erődből: felebarátodat pedig mint önnön magadat. Ez az egész törvény és a próféták tanítása. (Máté XXII. 37.)

Ezen határtalan istenszeretetben van annak íelbonthatlansága, tehát a szeretet állandósága siron innen és siron túl. . . Az örökélet az istennel ... a lélek halhatatlansága, feltámadása . . .

Ő hirdette, hogy eljő az idő, midőn Istent sem Jeruzsálemben, sem a Gerizim hegyén, tehát sem a latin Rómában, sem a kálvinista Rómában — Debreczenben, sem Londonban, sem Berlinben, sem Szt.-Pétervárott, sem Mekkában nem fogják kizáró tekintélylyel imádni, hanem szívben és lélekben, a mi sziveinkben, mert istenországa a mi sziveinkben van, minden ember szivében. . .

Az isten és ember szeretete az általános vallás, azt kell beleojtani a családba, a társadalomba, az államba, az emberi élet minden viszonyába, az iparba és kereskedelembe, a merkantilisták és az agráriusok közé . . . Ekkor megszűnik a régi harcz is a bellum nihil habentium contra aliquid habentes, a semmivel sem bírók harcza, ‘a valamivel bírók ellen. Bekövetkezik a megelégedés; a szegénység megbecsülése, a szegénység tisztessége, a kincssóvár emberek megfékezése ... A köztestvériség, a közszeretet, a Messiás országa lesz ez; az igazi kereszténység. Hartmann, a Philosophie des Unbewussten hirdetője : Die Selbstversetzung des Christenthums und die Religion der Zukunft, Berlin 1874. czimü könyvében igy vélekedik: Es schreiben und sprechen viele von dem gegenwärtigem „Culturkampf* \ aber wohl nur Wenige von diesen haben sich klar gemacht, dass es der letzte Verzweiflungskampf der christlichen Idee, vor ihrem Abtreten von der Bühne der Geschichte ist, gegen welche die moderne Cultur ihre grossen Errungenschaften mit Aufbietung der äussersten Kräfte auf Tod und Leben zu vertheidigen hat ! (32. 1) Hartmann a kereszténységet azonosítja a most létező hivatalos egyházak dogmatismusával, ritualismusával Ennyiben, csakis ennyiben igaza van. Frohschammen, a müncheni bölcsész hatolt e kérdés lényegébe: Das neue Wissen und der neue Glaube stb. Leipzig, 1873. Alaposan ismerteti az értelmi haladás jelen állapotát, annak viszonyát a régi hithez, s az uj hitnek szükségét, mely az elavult tanok és szokások felhagyásával visszatér közvetlen Jézus kereszténységéhez. Megértük az ördög és boszorkányhit világuraló rém dogmáinak alkonyát. . . bekövetkezik majd a íelekezetiség alkonya is . . . Visszatérünk a názárethi Jézushoz ... az Isten és az ember iránti szeretet egyedül üdvözítő dogmájához, mindnyájunkat egyesitő vallásához. Az isten és emberszeretet törvényének megtartására ráillik Mózes intése: „ Vegyétek