A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)

V. Felolvasó ülés

46 ehessék ott az életfájáról s ennek következtében örökké éljen . . . Iszonyú, félelmes, pusztító őröket állított a kert bejáratához: a kerubimokat és a forgó-lángoló pallost . . . Ha tudta volna jó anyám: dehogy szült volna engemet ! . . . Éva anyánk, Kháva az életadó, nem akart gyermeket — így beszéli a Talmud — azért elvált férjétől Ádámtól s a földkerekségének legtávolabb részére bujdosott . . Adám apánk sem akart családot s hagyta elmenni feleségét. De Haszszátan, az ellenkező, a gonosz szellem mást gondolt. Lilith, egy előkelő ördöghölgy meglátogatta Ádámot ... 130 évig éltek együtt: szellemeket, éjjeli kísérteteket, ördögöket nemzettek . . . Kháva az életadó sem maradt özvegyen. Rabbi Bechai szerint ő is kénytelen volt 130 évig férfi ördögökkel élni és csupán ördögöket szülni . . . Azon kitűnő zsidó költő, a ki Jób tragédiájának gyönyörű könyvét megírta, Haszszdtant, a menyországba, Jehova Elohim tanácsába vezeti. Láttad-e, Lobot, jámbor szolgámat? . . . Nem ingyen szolgál . . . csak vedd le róla jótékony kezedet s azonnal hátat jorditl jegyzé meg gúnyosan Haszszátan. — Jehova Elohim fogadott Haszszátannal Jób erényére . . . Asmodi, az ördögök főnöke — a Talmud szerint — naponta eljár a mennyei főiskolába, hol Jehova Elohim s angyalai tanul­nak ... A moszlimek azonban azt állítják, hogy csak hallgatódzik kívül, az angyalok rögtön észreveszik, — felkapnak egy-egy lángoló csillagot . . . hozzávágják s elűzik ... Ez a földszinéről is lát­ható ... a csillaghullás ... Jehova Elohim mellett, tehát egy más, egy ellenkező, gonosz erő is beleavatkozott az ember sorsába — Haszszátan. A régi árjahagyomány szerint Angrimanpos — der Argmeinende — az ármányos, önálló örök gonosz szellem, ellenfele Ahuramazdánah az örökjónak . . . Haszszátan megkisérté Jézust is, a messiást. Először a Jordán környékén a pusztában, a negyvennapi böjt után: Ha isten fia vagy: mondd, hogy e kövek kenyérré válljanak . . . Más alka­lommal Jeruzsálemben . . . jelvitte . . . tehát nemcsak megjelent előtte, hanem felemelte a levegőbe s felvitte a templom tetejére: Ha isten fia vagy, szállj alá innen ... És ismételten elragadta, felvitte egy magas hegy tetejére, megmutatván neki a világ minden országát . . . Mindezeket neked adom: ha leborulván, imádasz engemet! . . . Mily szemtelen tolakodás! ... A messiást felra­gadja, egyik helyről a másikra hurczolja s aztán követeli, hogy imádja . . .

Next

/
Thumbnails
Contents