A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)

II. Felolvasó ülés

II.

Felolvasó ülés.

(Tartatott 1901. november hó 17-én.)

1. Karének.................................................................Meissner.

2. Alkalmi ima..........................................................Józan Miklós lelkésztől.

3. Solo......................................................................... Telkes 1. kisasszony.

4. >Emlékezés Dávid Ferenczről« .........................Kozma Gyula, igazgatótanár, egyleti alelnök.

5. Déva vára — alkalmi költemény.......................Józan Miklóstól.

6. Karének................................................................. Meissner.

A budai Munkás-dalárda közreműködése mellett.

Emlékezés Dávid Ferenczről.

Azok az eszmék, melyek a középkorban Európa népeit vezették, az újkorban egyre vesztettek erejükből. A történeti élet alapjai lassankint megváltoztak. A nemzeteket elkülönítő válaszfalak összeomlottak. Egyenlő nézetek, érzelmek és törekvések kezdik áthatni a társadalom különböző rétegeit. Nem a fegyverek, hanem a gondolatok harcza szólitjá tevékenységre a szellem munkásait. Az általános íöleszmélés minden téren hathatósan mutatkozik. A kutató ész a vallásban és tudományban egyaránt szabad vizsgálódás után törekszik. A szabad eszmék az állami életben jogegyenlőséget, a vallásban felvilágosultságot, a társadalomban az egyéneknek érdemük szerint való méltatását követelik. A megváltozott világnézet az embereket kételkedőkké teszi az egyház iránt is, melyet korábban, hozzátérhetetlennek tartottak.

Az egyháznak már is tulpangásba menő hatalma, mely a 13-ik évszázad óta az egész kereszténységet a pápa adófizetőjévé tette, lassanként hanyatlani kezd. Az albyak, majd Wiklef és Huss követői nemcsak dogmában tértek el Rómától; első sorban a papság világi hatalma volt szálka a szemökben.

Már VII-ik Gergely pápa korában, s azóta állandólag nyilvánult a követelés, hogy az egyház vonuljon vissza tisztán a szellem