A budapesti Dávid Ferencz Egylet 1. évkönyve 1901-1902 (Budapest, 1902)

I. Megnyitó közgyűlés

11

fogjuk ennélfogva a kül- és belföldi nevezetesebb unitárius Írók és szabadgondolkozók szellemi működését.

De bárha vallásos egylet vagyunk is, azért nem czélunk a rideg felekezetiesség kinai falai közé zárkózni. Kizárja ezt vallásunk szabad szelleme. »A felekezetiesség — mondja a nagy Channing — mint egy fogházba, saját egyházába befalazza magát és elzárja magától a szabad léget, az üdítő világosságot, a szép kilátást, az egyetemes egyház égi szépségét«.

Egyletünknek nem lehet czélja — magyar nemzeti szempontból sem — a felekezetiesség egyoldalú ápolása. Mi, sem mint unitáriusok, sem mint hazafiak, nem állhatunk oly irányzat szolgálatában, mely megnehezíteni akarja a magyar társadalom egybeolvadását s egységes fejlődését, melyre pedig imádott hazánknak oly nagy szüksége van.

Miután egyletünk, az önművelődést is czéljául tűzte ki, ennélfogva igyekezni fogunk felkarolni a tudomány, szépirodalom és művészetek mindamaz ágait is, melyeknek művelése gyönyörrel hat a kedélyre, megnemesiti a szivet s világossággal és miveltséggel tölti el a lelket!

Szivünkből óhajtjuk, hogy valláskülömbség nélkül, mentői többen gyülekezzenek zászlónk alá: hogy együtt ápolhassuk a nagy és nemes eszmék s a vallásos érzület kultuszát. Mint egyházunk, ugv legyen egyletünk is, a miveit és felvilágosult szellemek és szabadon gondolkozók találkozó helye! . . .

*

* *

És most szabadjon a mi kedves angol hitrokonainkat — kiknek különösen mi budapestiek, annyi hálával tartozunk — hódoló tisztelettel és őszinte testvéri szeretettel üdvözölni egyletünk ez ünnepélyén.

Azt hiszem, hogy a közgyűlés kívánságának adok kifejezést, ha tisztelendő lelkész urunkat — mint egyletünk titkárát — felkérem: hogy a mi kedves vendégeinket szíveskedjék nevünkben angol nyelven üdvözölni.

És kérem tisztelendő ur, emelje ki, hogy örömünket még fokozza az: hogy annyi év után, ismét szerencsénk van körünkben tisztelhetni Miss Lucy Tagart, — e nagy miveltségü nőt — ki oly lelkes patronája a mi ifjainknak és leányainknak, s oly igaz barátja nemzetünknek. Hálás emlékezetünkben él, hogy az ő néhai édes atyja is, mily lelkes barátunk volt és hogy a legnehezebb politikai viszonyok közt sietett egyházunk és nemzetünk vigasztalására.