Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

93

meg a bűnöst, s az dérit fényt pályánkra, a legnagyobb igazságokra és az élet kötelességeire. Az évangéliom prédikátora soha se törekedjék arra, hogy az észnek érdekest mondjon, a hiúságnak hízelegjen, s az érzékeket lázba hozza, hanem azon munkáljon , hogy a lelket illesse meg, s abba az igazság iránt szeretetet, Isten iránt boldogitó vágyat lehelljen. Ezt pedig eléri, ha az évangéliomot oly egyszerűen, világosan, „oly nyelven, a mit mindenki ért“ *), és oly meggyőzőleg hirdeti, miként Jézus; akkor neki is azt fogják mondani hallgatói, a mit az Írástudó mondott Jézusnak: „Mester! én te utánad megyek, valahová mégy“2). Ne tartson Aristotelessei, a ki az általa fölfedezett igazságokat csak a maga számára akarta megtartani , — hanem tartsa szemei előtt Enniust, a ki azt mondja, hogy „Ösvényt ki tévelygőnek nyájasan mutat,

„Saját világából világot gyújt amannak,

„S nem veszt fényéből mécse, bár meggyújtotta másét“ 3). Enniusnak e gyönyörű mondását tartva szem előtt, hirdették szent vallásunk apostolai ez előtt 300 évvel az évangéliomot, oltalmazták annak egyszerűségét és tisztaságát. Arra vagytok ti is hivatva, fölszentelendő ifjú pályatársak! hogy Pál apostollal „irást tudjatok magyarázni a gyülekezet épületére“4); hogy hirdessétek, prédikáljátok Jézust és az ő évangéliomát, az unitárius vallást, melyet az úr kicsiny serege, vallásközönségünk, három hoszszu század viharai és vészei között is mindeddig híven mególtalmazott és hirdetett. Hogy ezt tehessétek, üljetek le Máriával Jézusnak lábaihoz, hallgassátok tőle az örök élet beszédét, s az ő közelében, az ő szeretetének melegétől felvillanyozva, hirdessétek félelem nélkül Krisztust, mutassátok fel őt az emhereknek tisztán, hogy nyerjenek tápot lelki vágyaiknak, magyarázatot természetökre; hogy lássák meg az erkölcsös élet példányképét és életök czélját. Kövessétek Isten módszerét, a ki hogy gyermekeit az erkölcsi romlásból kiemelje egy erkölcsi példány képet állított elejökbe, s őket ennek szemlélésére és követésére hívta.

Az unitárizmus, a mint fennebb bebizonyítottam, a keresztény vallásnak egyszerű, eredeti és valódi alakja. E vallás a maga alapjáúl Jézus egyetemes erkölcsi elveit teszi, — s minthogy az alak az elvnek nem lényeges része, mert az az emberi szellem és kor fejlődésével folytonosan változik, — ennélfogva az unitárizmus nem alkot minden

') 1 Kor. 14, 6. 14. 19. J) Máté 8, 19. Luk. 9, 57. 3) Cicero, A kötelességekről. Ford. Szalay L. 23. 1. 4) 1 Kor. 14, 39. 5.