Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

91

emelkedik az Istennek ismerete ellen, foglyúl visz e n '), — mert az Istennek beszéde élő és ható, sőt hathatóbb minden két élű fegyvernél, és elhat az akaratnak és az elmének, a tagoknakegybekötöztetéseknek és a velőknek oszlásokig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait“2). Főleg pedig arra törekedjék, „hogy mindenestől fogva példáúl adja önmagát ajócselekedetekben , a tudományban épséget és méltóságot mutasson“ 3), mert minden Demosthenesnél szebben beszél a tett. Hiszen maga Jézus is nem anynyira tudományával hódította meg az igazság elleneit, hanem erkölcsös, erényes életével győzte le, tette őket követőivé, s adott ez által új életet az emberiségnek is.

És itt az idő rövidségéhez képest szükségesnek tartom az évangéliom védelmi eszközének bővebb felmutatásával párhuzamosan tenni meg az alkalmazást, jelen beszédemben, szent vallásunk újonnan felszentelendő papjaira vonatkozólag, kikre nézve Pál apostollal „bizonyságom az Isten, hogy szüntelen emlékszem felölök“, de a kiket az angyallal küzdő Jákóbbal „nembocsáthatokel“ addig, a mig Pállal, az antiochiai unitárius egyház nagy apostolával „valami lelki ajándékot nem közlök velők“.

A hivatal, melyet magatokra vállaltok atyámfiai férfiak! sokkal szentebb és fontosabb, minthogy azt Isten segedelme, és felelősség érzete nélkül be lehetne tölteni. A siker egészen attól függ, hogy minő szellemben munkáltok, minő hit és bizalom lakik bennetek Isten és Jézus iránt, — nem pedig a vonzó külsőtől, a népszerűségtől és ékesen szólástól. Határozzátok el, azért, tántoríthatatlan léptekkel, de minden másodrendű érdek nélkül, munkálni, előmozdítani Isten országát. E végre gyüjtsetek erőt Istennel és Jézussal való szellemi társalkodás által; gyújtsátok meg lelkeitekben azt az égi mágnes-tüzet, a mely világot derítsen másokra, s delejes erejénél fogva mások lelkeit is magához vonja. Hadd legyen az oly tüz-oszlop, a mely irányt jelöljön, előtte menjen az embereknek és vezesse őket, mint hajdan az izraelitákat Egyiptomból való kiszabadulásuk alkalmával.

Ne hogy azonban azt húzzza ki valaki ez észrevételekből, melyekben munkásságtokhoz a lelki előkészületet ajánlottam, mintha én az értelmi fejlettséget mellőzhetőnek tartanám. A világért sem. A mi

') 2 Kor. 10, 5. 2) Zsid. 4, 12. 3) Zsid. 2, 7.