Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd
88 hez és annak tiszta ismeretére vezesse. E czél elérésére az által törekedett , hogy az emberekbe becsepegtette az erkölcsiség, igazság és szabadság magvait, a lélekbe pedig a szeretet melegét lehelte belé, a mely e magvakat, s ezekkel a szellemi életet kifejleszsze és annak munkásságát végetlenné tegye. E magvakat azonban nem elvont hitforma alakjában, hanem egyes magasztos elvekben hintette be hallgatói és tanítványai szivébe. így tanította ő tanítványait és e képpen munkálta Isten országát. E tanitásmódot követték Jézus tanítványai is az évangéliom terjesztésénél, a mint az „apostolok cselekedetéről“ irt könyv és az apostoli levelek bizonyítják. Tehát sem Jézus, sem tanítványai semmi hitformát nem hagytak hátra, elveiket nem öntötték absolut hitczikkekbe, — mindazáltal már a IY-dik század elején hitformákkal találkozunk a keresztény egyházban. Ott látjuk p. o. az „apostoli h itformát“, vagyis tulajdonképpen az „alexándriai egyház hitformáját“, a „niceai hitformát“ és az „Athanasius hitformáját“.E hitformák a Máté által Jézusnak tulajdonított ama szavakból állottak elő: „elmenvén tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén az atyának, a fiúnak és a szent léleknek nevében“ ') Csak hogy e kifejezést a tanítványok, a mint Filep tisztán megtanít *) minket arra, egészen másként értették, mint a hogy az egyház kánonizálta. Ők midőn valakit a keresztény vallásra térítve megkereszteltek, csak enynyi vallomást kívántak tőle: „Hiszem a Krisztus Jézust Isten fiának“3). E hitvallomást kívánás aztán arra vezette a spekulatívabb elméket, hogy hitíormákat gyártsanak. A keresztény vallásra áttért, és abban tudományosságuknál fogva tekintélyt követelő újabb plátónisták az új testamentom igazságainak egyszerűségével és könynyen felfoghatóságával nem lévén megelégedve, a Máté által említett, és fennebb idézett helyhez oly kifejezéseket ragasztottak, a melyek által métafizikailag meg akarták határozni az atya, a fiú és a szent lélek természetét, s azután a viszonyt, a melyben ezek egymáshoz állanak. Azonban e törekvésnek még a két első században semmi nyoma sincs. Csak a III-dik században kezdették Jézusra alkalmazni az ige (logos) tanát ., a mely határozott dogmatikai alakot legelőbb a 325-ben tartott niczeai zsinatban öltött magára, a honnan kezdve az 1215-ben tartott lateráni zsinatig, anynyi század alatt, kifejtették abból és megállapították a szentháromság tanát s azzal kapcsolatos tanokat. ') Máté 28, 10. 2) Csel. 8, 37. s) Csel. 8, 16. 37. 19, 5.
