Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

i

85

is az igazságnak kifolyása. E szerint észszerűnek lenni anynyi, mint isteninek lenni. Minthogy pedig a vallás önmagában véve a legmagasabb észszerüsóg, és Jézus vallása isteni eredetű, — ennélfogva a keresztény vallás észszerű, s mindaz, a mi az észszel ellenkezik, az egyszersmind ellenkezik a keresztény vallással is. Midőn Jézus magát „az élet kenyerének“ *) nevezte, ez által azt mondotta ki, hogy azok a beszédek és igazságok, a melyeket ő tanitott, az emberek értelméhez alkalmazva és leikeik számára vannak adva Istentől. Az unitárizmus szaván fogja Jézust, s az évangéliom igazságait magáéinak és észszerüeknek vallja, kijelentvén, hogy a hol ez adomány, „az úrnak lelke van, ott van a szabadság“2).

A szabadság a legelső az emberi lélek tulajdonai között. A szabadság az a mi nemesebb részünknek , a mi a harmat és napfény a Libánus czedrusának. Szabadság, szabad lég nélkül elveszti a növény szinét, szagát és tenyésztő erejét. Szabadság nélkül sem jóság, sem erényesség nem lenne a világon. Szabadság nélkül a jót jónak, és a roszat rosznak nem lehetne nevezni. Szabadság nélkül cselekedeteinkért erkölcsileg feleletre nem lehetne minket vonni. Szabadság nélkül a léleknek hasonló lelket kereső vágyai kielégítetlen maradnának ; a vallásos élet sem fejlődhetnék ki. Mert hiszen a vallás nem egyéb az emberi léleknek ama szabadakaratszerü cselekedeténél, melyszerint Isten parancsait, törvényeit betölti. A vallás a léleknek az Istennel való szellemi érintkezése. Isten az embert szabadnak3) teremtette, tehát annak is kell maradnia, hogy czéljának megfeleljen, a mint Pál apostol mondja: „A szabadságban álljatok meg“4). Ámde vájjon lehet-e szabadnak nevezni a lelket, ha ki van szabva, hogy mit kell hinnie és mit nem; ha nincs megengedve, hogy szabadon gondolkozzék, akarjon és cselekedjék? E tekintetben az unitárizmus teljes szabadságot enged követőinek szabadon gondolkozni, vizsgálódni, cselekedni, kifejleszteni a szellemi erőket, keresni és elfogadni az igazságot a szentiráson kívül is mindenünnen ; teljes szabadságot nyújt Jézus parancsa szerint „tudakozni az Írásokat5), saz azokból nyert tiszta meggyőződés nyomán állapítani meg kinek-kinek saját keble hitvallását. Az unitárizmus ennélfogva „nem kötelezi le az embereket szolgálatnak igájával“®), hanem szabadokká teszi, a mi által erőt és lankadatlan kitartást önt beléjök lételök czéljának megközelítésére.

') Ján. 6, 32—58. J) 2 Kor. 3, 17. 3) 5 Móz. 30, 19. Péld. 18, 21. 1 Kor. 8, 9.

Bőm. 7, 18. 19. *) Gál. 5, 1. 5) Ján, 5, 39. 6) Gál. 5, 1.