Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

80

jelentőjének. Sőt azt is el merem Revillel') mondani; hogy az ős unitárizmus volt valódi keresztény szabadelvüség bölcsője, és Jézus egyháza, az apostolokat és első keresztényeket magában foglaló ős unitárius egyház vívta ki a legnagyobbszerü győzelmeket a keresztény vallás javára. Abban rázta le magáról Jézus vallása a judaizmust, — és különösen az antiochiai unitárius egyház vette fel legelőbb a „keresztény“ nevezetet2). Az buktatta meg a zsidó törvényt; az nyilvánitotta egyenlőknek a népeket és fajokat. És abból mentek ki a világba a legnagyobb hittérítők, mint Pál és Barnabás3).

Ez a Jézus vallása, ez az unitárizmus azt tanitja, hogy „egy az Isten, egy a közbenjáró, az ember Krisztus Jézus“, ki Istentől nyerte erejét, hatalmát, léteiét, s kit Isten azért teremtett és azért állított egy valódi életnek .példányképeül az emberek elébe, hogy őket megjavítsa, kijelentvén, miszerint üdvezűlni nem másnak érdeme által, hanem bűneinknek őszinte megbánása, jobb útra térés, erkölcsi tisztaság, jó cselekedetek, a tudás és erényes élet szüntelen emelkedő vonalának követése által lehet; ez a vallás azt tanitja: hogy Jézus a javítást az által eszközölte, hogy az embereket Istennek és az ő végetlen erkölcsi tökélyeinek tiszta ismeretére vezette, és az emberi lelket ama tökélyek követésére , s Istenre mint az imádság egyedüli tárgyára irányozta, serkentette; továbbá azt tanitja: hogy az ember természetileg minden erkölcsi romlottságtól menten, teljesen ártatlannak születik , és hogy szabad akaratánál fogva tőle függ elhatározni jóvá vagy roszszá lenni. Nem születik- az ember jónak vagy erényesnek azért, mert mindkettő saját öntudatos munkásságunk, cselekedeteink és küzdelmünk eredménye; rosznak sem, mert akkor az Istent is rosznak kellene tartanunk, miután a Mózes 1-ső könyve 1-ső részének 27-dik verse szerint ő minket a maga képére alkotott; rosznak azért sem, mert ekkor a jóvá lehetés és üdvözülés útja el lenne zárva előlünk , az élet nem öröm, hanem nyomor lenne, sőt czéltalan volna az ember élete is, nem lehetvén erkölcsi czélt tűzni eleibe, s őt e czél elérésére felhívni, kötelezni, serkenteni, miután az erkölcsileg rósz nem czél, az absolut lehetetlenség; végre azért sem, • mert ekkor Isten nem büntethetne minket igazságosan oly hibáért, melyre a hajlamot ő adta belénk, miután erkölcsileg csak oly cselekedetért vagyunk felelősek, a

') L. a Reuve ti. deux Moudea 1868 máj. 1. sz. Le Ckristianisme Unitaire czimü czikket, a mely a „Keresztény Magvető“ 1868-dik évi folyamában magyarra fordítva is megjelent. a) Csel. 11, 26. 3) Csel. 13, 2. 4) 1 Tim, 2, 5.