Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd

7

a Krisztus által szabaddá tett hitet és lelkiismeretet szolgálatnak terhes igájába hajtotta a hatalomvágy; az emberiség vallásos életkőrére századokig tárté lelki sötétség borult!

De te, oh Isten! nem hagytad az emberiséget a tudatlanságban! Az időnek teljességében, a hitújítás nagy alkalmával gondoskodtál az evangeliom megzavart folyamának megtisztításáról, hatalmas lángelméket támasztván, kik bátran küzdöttek a keresztény vallás ősi igazság-elveiért, s az azokat elborító felhőket szétoszlatva, újra felderülni segítették a hit és lelkiismeret szabadságának fénylő napját.

A hitújítás örökre emlékezetes küzdelmei között nyert új életet szent vallásunk is, oh Isten! a te oszthatatlan egységedről való azon észszerű és egyszerű vallás, melyet anynyi századon keresztül üldözött a Krisztus szeretet-tanairól megfeledkezett kereszténység, s mig a föld más részeiből ekkor is száműzetett, e kis honban, édes hazánk keleti bérczei között állandó gyökeret verhetett magának azon törvény erejénél fogva, melyben e hon szabadirányu kormánya a hit és lelkiismeret szabadságát éppen három száz évvel ezelőtt, s éppen e városban kimondván, ez által szent vallásunkat is védő óltalmába fogadta.

E háromszázados emléknek kívánunk mi ez órában áldozni, oh gondviselő Isten! Légy magasztalva általunk, azért, hogy ez ország uralkodóját és törvényhozóit ily korán megvilágositottad s szent vallásunkat az általuk hozott törvény óltalmában anynyi évek óta fenntartottad. Viharos napok mentek ugyan keresztül egyházunk felett ez idő alatt, de mi a roszban, úgy mint a jóban, atyai kezed oktató nyomaira ismerünk; a nyomatások tűrése edzette erényünket; áldozataink az igazságért estek el, s e pillanatban emlékezésünk megszenteli kiállott szenvedésinket.

Három század! Oh Isten! mekkora változást idéz elő egy ily hoszszu időszak nemcsak az emberek gondolataiban, érzéseiben és törekvéseiben, de a kor szellemében és eszmék irányában is! E változást látjuk, szent Atyánk, Istenünk! a tudomány öszszes ágaiban úgy, mint a vallásos életben is, hol a középkor sötét szellemének eltűnő nyomai felett mindinkább feltűnnek és érvényre jutnak azok a tisztultabb nézetek, melyek az emberi szellem magasra törekvését s gyors előhaladását tanúsítják, s egyedül méltók a remek műhöz, melyet képedre teremtettél. Lesz még, bizonyára lesz küzdelme a világosságnak a sötétséggel, de a kivivott siker kezessége a kivivandónak; te, világosság Atyja! nem hagyod el tisztult eszmékért s a te igazságodért küzdő kicsiny seregedet ! Az éj elmúlt, közéig immár a közel jövőben a nap, mintha látnok a hit és lelkiismeret szabadságának piruló hajnalát.