Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

78 haladása, a tudomány és az emberi szellem fejlődése mutatja, sokszor tévedtek is. S miután Pállal csak „az Istennek erős funda­ment oma áll meg“1), ennélfogva a papnak más fundament o­­ma nem lehet azon kívül, amelyet ő Jézus által vetett“ az évangéliomban 2). Abban vannak letéve az emberi lélek lehető kí­vánalmai, az örök élet, igazság, szeretet, jóság, egyenlőség, szabadság boldogító eszméi, az egy igaz Isten tiszta ismerete, a tökéletesedés és teremtőnkköz, az ő képéhez, hasonlóvá lehetés útja és módja. Innen az évangéliomi eszmék, elvek, már egyfelől eredetüknél fogva, valamint a léleknek Istennel való rokonságát, az Isten tiszta ismeretét, helyes imádását, az igazság eszméi felfogását, a tökély elérését kimutató, megközelítő, eszközlő és előmozditő természetűknél,— másfelől pedig örök becsű, a lélek vágyait minden korban és minden népeknél kielé­gítő, egyetemes, boldogító és erősítő voltuknál fogva oly fenséges igaz­ságok , hogy azoknak egyszerű , tiszta és zavartalan élvezete által, a lélek emelkedettebbé, nemesebbé, tökéletesebbé és hatalmassá lesz; de ha azokat nem úgy közöljük másokkal, miként Jézus , egy-egy „a gaz dagról és „Lázárról“, az „irgalmas Samaritánusról“ és „a tékozló fiúról“ szóló példázat alakjában; hanem hideg tudo­mányos rendszerbe szedjük ; ha emberi találmányokkal vegyitjük, — sőt ha azokat meddő vitatkozás tárgyaiúl és elméleti fejtegetés tétéiül tekintjük, akkor elvesztik életadó, vonzó, lelkesítő, tenyésztő és gyü­mölcsöző erejüket. A hit csak akkor erős, ha biztos. A vallás csak akkor boldogító, ha benső meggyőződésen alapul. Ha a keresztény igaz­ságok valaha bűnöst javítottak meg, ha kisértések közt levőnek adtak erőt, kitartást és bátorságot azokkal szembeszállani, ha kétségbeesett­nek csepegtettek vigasztaló balzsamot szivébe, és ha vértanúnak fontak koszorút homlokára, az onnan volt, mert ezek amaz igazságoknak egy­szerű , könynyen felfogható, boldogító és lelki nyugalmat árasztó vol­tuknál fogva, meg voltak győződve azok isteni eredetéről. Az életnek ez édes forrásvizét kell tehát a papnak fölkeresni, megismerni, ennek tisztaságát kell mególtalmazni, fentartani; ezt kell neki itatni mindazokkal, a kik az igazságot szomjuhozzák, és ehez kell neki elvezetni szeretettel azokat is, a kik gyöngék, erőtelenek, vagy tán nem ismerik, és ez okból ellenségei; mert a pap csak akkor lát jó gyümölcsöt munkája után a bűnös megtérésében, a gyönge erősö­désében, a kétkedőnek hitben való megszilárdulásában és az emberek ') 2 Tim. 2, 19. 2) 1 Kor. 3, 11.

Next

/
Thumbnails
Contents