Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd
76 ma lesz,— sőt megfogyva bár, de meg nem törten, szent vallásunk bivei kitartóbbakká lettek a vallásnak a józan vizsgálódás terén való fejtegetésében, a tudomány, erkölcsiség és szabadság munkálásában, terjesztésében. A közös fájdalmak, vészek, közelebb vonták egymáshoz a szenvedők szivét ; az együtt érzett és közösen fenyegető csapás felköltötte az áldozó szellemet, s erős rugóul szolgált híveinknek apostoli lelkesedéssel hozni meg anyagi és szellemi áldozataikat az igazság közös ügyének oltárára, — egyszersmind alkalmuk nyílt kifejteni önfentartási képességöket és vallásos életöket S mert hatottunk, alkottunk, gyarapitottunk: Isten segedelmével szent vallásunk fényre kezdett derülni; megértük vallásunk háromszázados évfordulóját, — sőt már vallásunk léteiének sokat Ígérő, vidámabb negyedik századának hajnala is felderült reánk. Ez emlékünnepet, a hit és lelkiismereti szabadságnak szent vallásunk terjedése által ez országban nyert győzelmi diadalünnepét együtt ülni meg, ennek örömeiben közösen osztozni, s „mert Pál apostollal kívánjuk vala egymást látni, hogy valami lelki ajándékot közölhetnénk egymással, hogy megerősittetnénk és intést vennénk egymás által“1), azért zarándokoltunk ide, e szent városba, szent vallásunk e lelki Sionjába, miként a zsidó Jeruzsálembe, s az igaz hitii müzülmán Mekkába a próféta koporsójához. Ötvenezer magyar és székely unitárius keresztény imádkozik e napon Istenhez ; de velünk együttt három millió ángol és ámérikai unitárius keresztény küldi háláját a mindenek urához, az igazság szent ügyének diadaláért, a hit és lelkiismeret szabadságának győzelméért, s kér áldást és szent lelket a Jézus tudományának, s az abban foglalt lelki élet elveinek óltalmazására, hirdetésére felszentelendő új apostolokra, hogy „mint Isten mellett munkálkodó szolgák2), igazán hasogassák az igazságnak beszédét3), legyenek e világnak világosságai4), tündököljenek tudományban“, hogy Jerémiással „igazán beszéljék az úrnak igéit5), — és hogy ők egy ily lélekemelő s vallásos életünkre mélyen kiható háromszázados zsinati ünnepen kenetvén fel Jézus tanítványaivá, az Istenben való bizalom, s a jó ügy diadalának ily fényes eredményéből erőt és kitartást merítsenek magasztos hivatásuk betöltésére. ') Rom. 1, 11. 12. ») 1 Kor. 3, 9. 3) 2 Tim. 2, 15. A) Máté 5, 14. 5; Jerém. 23, 28.