Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VI. Simén Domokos: A pap az évangéliomnak óltalmazója. Könyörgés és egyházi beszéd

70

áldozni kész fejedelemnek, János Zsigmondnak, védelme és pártfogása alatt újabb apostolokat állított elő, hogy azok másodszor gördítsék le a koporsó kövét, a mely zárva tartá az igazságot, lebilincselve a lélek szabadságát, s ez által szabad útat és tért nyissanak az igazság szelleme munkásságának.

Az igazság szelleme mindig meg volt és meg van az emberekben, csak kifejtésre, nyilatkozatra vár. Mig a világ gyermekkorában volt, az öntudatlan állapot nem engedé nyilvánulni , midőn pedig, férfi korra jutva, nyilatkozni akart, .akkor a zsidóknál lebilincselék a mózesi rideg czérémóniás törvények; a pogányoknál pedig külsőleg a zsarnok császárok által előidézett félelem, nyomor; bensőleg az áltanok, az önzés és átalános erkölcsi romlottság. És e czérémoniák nyomása, e külső és belső sanyargatások nyomasztó hatása alatt volt mindaddig, mig elő nem állott egy szelid emberbarát, egy az emberiség sorsát mélyen szivén hordozó nagy férfiú. E nagy ember Krisztus Jézus volt, a ki látva mindenfelé az emberiségre nehezedett és az erkölcstelenség tengeréhe sülyesztő nyomort és romlottságot, a pusztába vonult, hol háboritlan és függetlenül gondolkodhassék amaz eszméről, a mely ezek láttára lelkében felvillant. Ez eszme határozott alakot öltött magára benne, midőn kimondotta: „Én megszabaditlak titeket! az igazság tegyen titeket szabadokká“1). Jézus tehát, hogy az igazság eszméit kifejthesse az emberekben, behintette először az emberi lélekbe az erkölcsi szabadság eszméit, azután ráderitette a szeretet és igazság napját; ennek világánál megismertette az emberrel saját személyében az isteni elemet, viszszaadta erkölcsi jellemét, benső becs-érzetét, erkölcsi méltóságának öntudatára emelte, s e tudatban útat mutatott a léleknek, saját szabadsága nyilvánithatására. És ez által , különösen pedig ama magasztos elvével , mely szerint „Isten előtt mindnyájan egyenlők vagyunk“2), hogy ő nem személyválogató“3), kifejtette az emberekben az egyenlőség, igazság és szabadság eszméit. S hogy az általa tanított igazságok, elvek halála után is fenmaradjanak: apostolokat vett maga mellé, azokat oktatta, bátorította, hogy „elmenvón széllyel az egész világra, hirdessék az ő e v angé liomát“ 4). Az apostolok, s azok tanítványai, bámulatra méltó tevékenységet fejtettek ki, s csodaszertt eredményeket mutattak fel Jézus tudománya terjesztésében. És vájjon mi volt az oka, a mi a keresztény vallásnak oly gyors elterje- *)

*) Ján. 8, 32. 2) 1. Móz. 1, 26. 9, 6. Gál. 3, 26. Fii. 3, 20. 5) Csel. 10, 34.

Gál. 3, 28. Kőm. 10, 13. 4) Mát. 28, 19. Márk 16. 15.