Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

V. Mózes András: A keresztény felvilágosodás diadala. Könyörgés és egyházi beszéd

59

Oh de ma már mégis ne magyarázzátok félre e kebelrázó küzdelmeit egy yégperczein levő haldoklónak ! nem a halál félelmének jelei amaz elsárgult kép és rángatózó izmok, miktől ti anynyira irt óztok ; hanem az életerőnek végkimerülése , és az utolsó végmegerőlködés; nem a meghalás, mi fájdalmat okoz a végperczekben , hanem a szeretett körtől való megválás. — S mióta az idvezitő a sötét lepelt a halottak bús országáról levonta, s a halált egy szebb élet követének ismerteté meg; mióta keblünkbe reményt adott — a viszontlátás édes reményét, mely édes kincse lehet a haldoklónak és elmaradtaknak egyaránt; mióta megtanított: hogy a halál által egy szebb , egy dicsőbb körbe lépünk, a hol többé nincs halál, nincs megválás fájdalma: vájjon a szeretett kör itt hagyása is aggaszthat-e anynyira? Nem elég megnyugtatás-e egy haldoklóra nézve a tudat: hogy az erényes és igaz embernek halála nem egyéb, mint az atyához való menetel; a legszebb virágjától megfosztott szülőnek és szülei hült tetemeit temetőbe kisérő gyermeknek a remény: nem sokára ismét látjuk egymást!.

Igen h! egy forrás a Jézus evangéliuma, melyből az élet legkinzóbb pillanataiban is emberi kebelre enyhitő balzsam fakad ; a ki tehát ennek mélyibe hatol, s keresztényi megvilágosodás leikével mérlegeli : mi az élet, melyet oly kedvesnek, — mi a halál, a mit oly rémitőnek festenek; oh ne mondjátok! hogy az többé fél a haláltól! mert tudja, hogy az egész élet nem egyéb, mint egy hoszszu haldoklás , — a halál pedig csak annak véghörgése ; tudja, hogy folytonos cserélődés törvényén áll fenn a világ, s mint a természetben semmi sem vész el, csak más alakot ölt; úgy az emberre nézve is nincs halál, csak átváltozás — s oh átváltozni egy dicsőbb alakká, melyet szenvedés és fájdalom többé nem kinozhat — s úgy végnélkül élni, ki ne óhajtana ?

Azért ti, kik nyugodtan akartok megválni a földtől és tieitektől, s bátran szembe menni a halállal: élni és halni tanuljatok meg! a vezérleczke mindkét esetre egy kútfőből— Jézus evangéliumából ered; s ha ti, mint Jézus evangéliuma megkivánja: életetekben jók lesztek, a kezetekre bízott talentumokkal híven sáfárkodtok,—ha azon helyet, melyet számotokra a gondviselés kimutatott, lelkiismeretesen betölteni igyekeztek, akkor az igazán élés útjain jártok, és sajátotokká teszitek azt, mi még a haldoklás párnáján is enyhet ád: a jó lelkiismeretet. — S viszont, ha miként Jézus evangéliuma tanítja, érzitek, hogy az isteni eredetű lélek pályatere, mely egy örökkévalóságot ölel keresztül