Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
I. Albert János: Könyörgés a zsinat szombatestvéjén
4 és nyomor, a veszteség és a fájdalom keserű kényeit, sokasitsuk meg pedig az élet édes örömeit; hogy reméljünk, sa jövő boldog reményében munkáljunk és tegyünk, küzdjünk és áldozzunk azért, a miért az imádkozás oly régóta epedez, bogy jöjjön el a te országod; hogy az emberek boldogok legyenek! Áldott a te neved örökkön örökké oh végetlen jóság, megbálálbatatlan szeretet, hogy ama lelki szövetségrészeseivé sigéd ör ök i ga zság a inak hirdetőjévé tetted vallásunkat és minket is! Egyszerű és tiszta, világos és érthető volt a tudomány, melyet szent fiad, a Jézus, az időnek teljességében hirdetett, s hittek és követtek a hívőknek első gyülekezeti; s mikor a sok idő folyamán az emberi tudomány azt homályossá tette, a földi érdek és haszon szolgaságba ejtette: ama sötét századok után a lelki világ nagy változásai között feltörted a sötétség bilincseit, szabaddá tetted a lelkiismeretet, megközelithetővé az evangéliomot, s érthetővé a vallást, hogy legyen lelkünk üdvének, szivünk boldogságának tiszta kútfeje. Ezért imádunk legkiváltképpen most, ezért borult le lelkünk forró hálában előtted. Múltúnk sok emlékei, örömei és szenvedései, az elviselt méltatlanságok és üldözések, a kisértések ama napjai és esztendei, melyek között fentartottál, imádandóvá teszik közöttünk a te nevedet! Uram! nagyok és csodálatosok a te dolgaid, végéremehetetlenek útaid!.. Győzelmet biztosítottál a világosságnak , diadalmat az igazságnak, halhatatlanságot a léleknek ! Gondviselésed kezeit látjuk szent és imádott vallásunk életében és viszontagságos történeteiben is! És ezért egy szent vándorlásra indultunk; — keblünk szent szerelme hozott e szent helyre, hol e hazában a hitszabadság szava kimondatott. Elhagytuk ezért hajlékunkat, sorsunk s boldogságunk kis körét; elváltunk ezért családunktól és gyermekemtől, testvéreinktől és barátainktól, rokonainktól és szeretteinktől, kedveseinktől és javainktól; utazók és bujdosók lettünk ezért, csak hogy itt lehessünk hitünk cselédivei, s együtt szentelhessünk innepet neved dicsőségére a vallás és lelkiismereti szabadság emlékének! lm gondozó kegyelmed által e pontig és e pillanatig eljutottunk: vedd hálánkat s fogadd el neved dicsőségére a megilletődés és felindulás első és szent érzelmeit! Aztán szentelj meg lelkeddel, hogy enynyi jóságodat elviselhessük, ily nagy szeretetet elbirjunk, s ily kimondhatatlan kegyelemre méltók legyünk. Miként a hit első bajnokai
