Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
V. Mózes András: A keresztény felvilágosodás diadala. Könyörgés és egyházi beszéd
48 Y. A keresztény felvilágosodás diadala. Zsinati könyörgés, és egyházi beszéd. Aug. 30-kán, vasárnap dél után mondotta MÓZES ANDRÁS, abrudbányai pap. Könyörgés. Isten! erős és hatalmas ura a nagy mindenségnek, bölcs és igaz vezére népeid sorsának! szívünk oltárán áldozat tüze ég, s lángja feléd lobog. Érzéseink hozzád szállanak ma szent templomodból, s lelkünk ábitata téged imád, magasztal, mert téged illet úr Isten végetlen dicséret! Te vagy életünk adója, te vagy sorsunk vezére, s szívünk, mely emlékében bárom századot, óhajtásaiban pedig egy örökkévalóságot ölel, eszünk, melynek vizsgálódása múlt és jövő kettős hazáján szárnyal, s lelkünk, mely érezni tud, mind kiáltó tanúid oh megfoghatatlan egy és örök Isten! Lételedről és hatalmadról beszél oh nagy Teremtő, a dicső természet öszhangzatában; bölcseségedről és szeretetedről a kegyelem országa és lelki világ áldásaiban, s mindkettő azon gondviselésről, mely megelőzi a létei legelső pillanatát, átkisér az élet láthatárán, s vége a sír setét éjjelén is túlterjed; — ott van sorsunk változandóságában : az öröm nappalán és bánat éjjelén ; ott van a boldogság édes álmainál s a szenvedés kínjain; s mindenütt, hol a lélek hitének kősziklája a te bű gondviselésed, boldogság tenyész és élet virul; mert a lélek téged ölel, s talizmánja a meggyőződés: ha Isten velünk, ki ell énünk?
