Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

III. Kriíza János: Zsinatmegnyitó püspöki beszéd

36

főhelyen csak egyszerű, tornyot nem hordó házakban gyűlhettek öszsze Istennek lélekben és igazságban való imádása, s az Idvezitőnek megtörött testét és kiontott vérét ábrázoló szent jegyek vétele végett; hogy egységhivő keresztény polgár nem találtatott méltónak arra, hogy édes hazáját és fejedelmét megyei s országos hivatalok viselésével is szolgálja; ámbár egy igazhitű egyház főpapja a fejedelméhez alázatosan felterjesztett Írásában elismerte, hogy ily szolgálatra alkalmasok volnának az unitáriusok is, de éppen az a nagy bökkenő, hogy ezek az eretnekek igen is jámborok, becsületesek, lelkiismeretesek és jó igyekezetüek, s ily erényeik által, ha titkos, mesterséges fogásokkal el nem enyésztetnek, nagy ártalmára lehetnek az uralkodó vagy uralkodni akaró egyháznak. Mire részletezném bővebben e második évszázadunk rémes dolgait , miket keresztények követtek el a nem kevésbbé keresztény egységhivők ellen! midőn a reánk borított vastag éj még sem lehetett a hugonottokra szakadt Bertalan-éjévé, mert az e hazában levő minden hitfelekezetek népe csaknem mindenkor igaz keresztényi részvéttel viseltetett irányunkban, sorsunkat szánta, a jog és törvények ellenére dühöngő merészleteket kárhoztatta, olykor hangosan is felszólalt és lépett mellettünk, s az erőszak inkább a hierarchia s idegen, magyargyülőlő hatalomtól, mint a velünk jó és balsorsban azonegy hazáért küzdő éá szenvedő', bár nem azon modorban hivő és valló testvérektől származott.

Mit mondjak már én, ez idő szerinti főpásztora az erdélyi unitárius egyháznak, a harmadik évszáz jubileumi ünnepén, amelynek közepe táján az 1816-dik évben szónokolt püspök elődöm már dicsőségesnek találta az egyház állását. — Igen, az isteni kegyelem és saját igyekezetünk által szerencsések voltunk, ha nem is dicső, de a múlthoz képest nyugodtabb, kedvezőbb létet biztosíthatni egyházunknak, hogy ennek mint legdrágább kincseinket, a vallást és tudományt tartalmazó intézménynek, módja, tehetsége lehessen a reá bízott lelkeknek gondozására. — A nemzetek sorsát intéző Gondviselésnek áldott müve volt, hogy a hazánk felett uralkodó hatalom körébe is kezdettek behatni az emberibb mivelödés, az erkölcsi oldaláról felfogott tisztább kereszténység fénysugarai. Az a hatalmas sötét szerzet, mely óriási keresztes-pók gyanánt szabadság-fojtó szálaival a keresztény világ csaknem minden országait anti-krisztusi lélek sugalmai szerint már-már egészen behálózta vala, magok a felvilágosodni kezdett uralkodók hatályos előterjesztései következtében a legfőbb egyházi hatalom által fel lön oszlatva e harmadik évszázadunknak reggelén, éppen az évben —