Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)
III. Kriíza János: Zsinatmegnyitó püspöki beszéd
32 cselekedni a hamisságban és bálványozásban“; midőn a spanyol származású Szervéten elkezdve oly számos nagy tudományu s nyílt, őszinte, kegyes lelkű férfiak szenvedtek kínos mártiromságot a meg nem tagadhatott igazságnak, az Istenegység hitének nyilvános vallásáért. Azonban lehetett-e mégis valami következetesebb dolog, mint a keresztény hitnek ez első fontosságú kérdését is vizsgálat és újabb, világosabb, javitottabb fogalmazás alá venni ? Ott állott az elfogulatlan vizsgálók szemei előtt a derék szentirás, egynéhány homályos és kétes olvasásu helyet kivéve, félremagyarázhatlan világos szavaival ; ott élt és szólott leikök mélyében az igazság legyőzhetetlen ösztöne, a lelkiismeretnek semmi hagyományos okoskodások,— zsinati szózattöbbségekkel megerősített hitczikkek phrásisai által el nem fojtható bizonyságtétele; künn a nagy világ alkotmányának egyetlen egy bölcs és hatalmas alkotóját beszélő hangos szózata;— s az ó szövetségi kijelentésnek egész folyama , az új szövetségnek megindulása és elsőbb századokbeli történelmének tanúskodása , s a középkor sivár pusztáin keresztül is soha teljesen el nem fojthatott, az evangéliom tisztább felfogását újra meg újra megkisérlő igaz keresztényi szellem,—minden, minden az Istenegység hitének igazságát beszélvén, hitelődeink saját kifejezésök szerint „az igazságnak eltakarása Isten és szerelmes fia elleni gonosz cselekedet lett volna.“ Dávid Ferencz, az új irányú mozgalom vezetője, egy azon prófétai és apostoli erős jellemek közül, a kiknek szájában Isten az ő igéjét tűzze és lélekké szokta tenni, mely a nem igaz tudományt mint a pozdorját megemészsze—hatalmas esze, széles tudománya s elragadó ékesszólása által mély medret ása a legifjabb hit folyójának, hasonló bátor és hü rokontársak közrehatása mellett a papi és világi rendből, s ide járulván az igazság nagy barátja, s azért a külföldi fejedelmek szidalmait is elszenvedni kész magyar király óltalnia, meg lön alapítva Erdélyben az unitárizmus, e legújabb virágzata a magyar reformáczió élőfájának. Kolozsvár, Torda , Nagy-Várad, M.-Vásárhely s főként Gyula- Fej érvár városai, ti vagytok örökre emlékezetes küzdhelyei a hitszabadság tanult és próbált erejű bajnokainak, a legmagasztosabb hiteszmék harczát megharczolt férfiaknak, a kik csak előbb még közös erővel csatározván a régi anyaegyház rendszere ellen, most egymás ellenébe sorakozva, egyfelől mint mérsékleti, másfelől mint határozottabb szabadelvűek rendszerezett tábora, egymás tételei, tanczikkjei ellen tiltakoztak és vagdalkoztak,—egymással szemben „köszörülték öszsze az Írásokat“ Dávidunk mondása szerint. Azt ugyan meg nem