Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VII. Kríza János: Új papok felszentelésekor püspöki beszéd

. 107

És véges-végül áldást könyörögve a felettünk uralgó legdicsőbb Honatyára, felséges magyar apostoli királyunkra, felséges királyasszonyunkra, mint Háza és szabad Hazánk védangyalára, s a szülői szárnyak alatt fejlő|királyi sarjakra, — áldást a felséges hazára: az Országgyűlésre, mely hozza a törvényeket, s az egész szabad Hazára, mely azon törvények hű megtartásával boldoggá lehet, — áldást a király és haza bölcsen kormányzó ministereire s minden hü szolgáira, áldást minden népekre és vallásfelekezetekre, áldást legközelebb, saját hitfeleinkre, ezekkel együtt első püspökünknek már három százados imaszavaival végzem be beszédemet:

„A mi idvezitő Krisztusunknak általa jár üljünk a világosságnak atyjához, és könyörögjünk ő nékie, hogy az ő Ígéretét tökélje meg mi bennünk, és a mit az ő nevének dicsőségére elkezdett, azont erősitsemeg, hogy a prófétáknak és apostoloknak fundamentomára felépittetvén, állhatatosan mindvégiglen megmaradhassunk, az ő szent igazságát vallhassuk, és a mi menynyei szent atyánkat dicsőithessük.

Ámen.