Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VII. Kríza János: Új papok felszentelésekor püspöki beszéd

102

van ez különösen a lelkész! hivatalra nézve. Igaz való, hogy hatalmasan támogatja a lelkészt munkásságában a hivatala is, jogokat és alkalmakat s bizonyos külfényt, tekintélyt kölcsönözvén neki, mindazáltal a hivatal még sem teszi a valódi lelkészt, de teszi kiválólag a személyéhez ragaszkodó benső tisztelet, szeretet és bizalom, a szerénység és igénytelenség, az embarbaráti nyájas, jóakaró, szivet megnyerő indulat. Arra kell neki azért mindenek előtt törekednie, hogy papi díszes állását minden tekintetben fentartó, fegyhetetlen magaviselet, szigorú önzetlenség, higgadtság, okos buzgalom és egyéb.minden keresztényhez, de kivált a paphoz illő tulajdonságok által szívből eredő tiszteletet szerezzen magának; de nem csak tiszteletet, becsülést, de igazi vonzalmat is vívjon ki maga számára kevélység és darabosság nélküli, mindig humánus bánásmódja, az örülőkkel örülő, a sirókkal siró benső részvétele által. A fanyar, hidegkeblüség senkihez sem illik kevésbbé, mint a lelkészhez; a természetes nyájasság, szivélyesség a legjobb kulcs híveinek szivéhez, ezáltal önként megnyeri szereteteket s bizalmukat, s minél erősebben megnyertük e szeretetet s bizalmat — s ez legyen a mi legszebb, legnagyobb s az evangyéliom igéje mellett csaknem egyetlen papi hatalmunk! — annál több hatásra számíthatunk, annál inkább remélhetjük, hogy kívánságaink, terveink és intéseink a népnél s az egyeseknél viszhangra fognak találni.

Ám legyen, hogy nem minden lelkész személyisége már a természetnél fogva egyelőre bizalmat keltő és szivet megnyerő, s a közönyösség s bizalmatlanság a népnél gyakran alig látszik legyőzhetőnek. S átalában a szivek körül egy-egy községben oly kemény áttörhetlennek látszó kéreg fekszik. Azonban a komoly, becsületes törekvésnek lassanként megjön a kívánt sikere, csak folytassa a lelkész — nem sokat törődve a félreismertetéssel — mindenek iránti emberséges jó bánását, tanúsítsa jó indulatát, s a jégkéreg elvégre mégis olvadni kezd, a hideg szivek melegülni fognak s a köznép mindinkább elismeri a javára ezélzó szent szándékot, s meggyőződik a lelkész jó indulata felől. Ez annál biztosabban várható, hogyha a lelkész a tiszta jó akarattal kellő okosságot és tapintatot is párosít; tekintetbe tud venni személyeket és körülményeket, soha sem tolakodik, a mennyiben lehet minden kényszert távoztat, uralkodási vágyat soha nem mutat, a mi annyira gyülöltté teheti s olykor teszi is a papi rendet a világiak előtt, — távol az önfejűségtől, a makacs kötelőzködéstől, a községgel és egyesekkel való egyetértést és békét fenntartani igyekezik, átaljában bölcsesség és alázatosság által (az alázatosok bírják örökség