Ferencz József: Párhuzam hazánk és egyházunk története között (Kolozsvár, 1896)
12 ki az 1848. évi vívmányok ecsetelésére: ismernie kell azokat minden magyar embernek. Csak a pozsonyi országgyűlés XX-ik t.-czikkére hivatkozom, melyben az unitárius vallás egész Magyarországon törvényesen bevett vallásnak ismertetett el. íme, a lelkiismeret szabadsága egybeforrva a polgári szabadsággal! S lehet-e ránk nézve felemelőbb gondolat, mint az, hogy vallásunknak eme megdicsőittetése egybeesik nemzetünknek egyik legdicsőbb korszakával! Igaz, hogy a polgári és vallási szabadságnak eme feltűnt ragyogó napját egy időre ismét vészterhes fellegek boríták el, a melyek rombolólag vonultak át hazai és egyházi életünkön egyaránt. De Isten kegyelméből azok is csak elvonulának s nemzetünk nagy pi'ófétájának jósszava: »Magyarország nem volt, de lesz«, mindinkább kezd megvalósulni. Avagy 1867 óta, a mióta dicsőségesen uralkodó Királyunk a nemzettel kibékült s a magyar nemzet bízva és e bizalomban azóta mindinkább megerősödve, fejére tette a Szent István koronáját, ez alig három tízed alatt nem tett-e hazánk minden irányban évszázakra szóló haladást! Ezredéves országos kiállításunk nem bámulatba ejt-e minket is s nem tisztelettel hajlik-e meg az előtt a külföld is? Országunknak ereje és hatalma nem nevekedett-e ismét annyira, hogy bizalommal és reménynyel tekinthetünk az új ezredév elébe is ?! És ha most tekintetünket hazánkról egyházunkra fordítjuk, megtartva az arányokat, kimerem mondani, hogy itt is ugyanazon haladással találkozunk. Mindenek előtt örömmel tapasztalhatjuk, hogyha tán most
